Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

A lónyai nép és a madarak

/meg is tennék, ha n^x volna olyan hideg a tiszavíz/ és megfürödni

: mert "Nagypénteken mossa holló a fiát..." A nagypénteken megfürdött emberre azt mondják: "

Megnyerte a hollót !" Ezt a mondást máskor is alkalmazzák, személyre vonatkoztatva, ha valami előnyt, nyereséget akarnak kifejezni, /Pl. a kisnövésü ember megnyerte a hollét

, mert kevesebb ruhaanyagra van szüksége/. A bagolyféléket gyűjtőnéven csak bogojn

ak nevezik a lónyaiak. A falu egyik tanyáját Bogojszállásn

ak hívják. A bogoj pontosabban a nyávogáshoz hasonló hangot adó macskabagoly, /Syrnimi aluco L./ hangja: Fiú

i Fiú

i Ismerik a fil

esbogjot

. mely még a betlehemes játékban is szerepel: "Repültem filesbogjon.,»'" füllenti az "öreg". Legismertebb bagoly a népszeritlen kuvik.Ez az ártatlan madár odaszáll, ahol éjjel világossét*' szűrődik ki az ablakon /vagyis ahol beteg fölött virrasztanak/ és igy rikoltoz: "

Kiviki Kivik! Vidd Kii Vicld ki

!" Ezt a lónyaiak úgy értik, hogy a temetőbe, ezért nagyon 1nragusznak a kuvikra. Általában minden bogojr

a vonatkozik, hogy hátborzongató hangját "nem kell észre venni", nem szabad szóvá tenni. A kuvikról nótát is tudnak: Halálmadár szállott a ház falára, Meghal innen valaki nemsokára. Én halok meg, mert megöl a szerelem, A faluban a legszebb lányt szeretem. Némely madárfaj a kertben,a gyümölcsfákon szeret tar-