Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

A lónyai nép és a madarak

A LÓHYAI_HÉP ÉS A_MADARAK A lónyai nép földművelő és állattenyésztő s így élete nagyobb részét a szabadban éli le. Háza táján, erdőn, mezőn, legelőn és vizén vagy vízparton mindenütt madarakat lát. Önkénytelenül is megfigyeli őket,nevet ad nekik,hangjukat hangutánzó emberi szóval értelmezi, babonát, hiedelmet fűz hozzájuk, meleg szívvel figyeli életmódjukat. Lássuk, milyen madarakat ismer és különböztet meg! A madarat általánosságban is emlegeti beszédében. Ha valami ritkáság,nehéz

en található, arra azt mondja"

A

> ritka madár!" Ahol ember ritka esetben jár, vagy nem is tud közlekedni,az olyan helyeket így fejezi ki: "

Ott még a madár se jár

!" Aki messze útról, vagy akár csak a mezőről is hazatér és egy darabka kenyérmaradékot hoz haza maga

val,amit nem fogyasztott el, azt madárlátta kenyérnek nevezi, t olyan helyen volt, ahol madarak járnak. Még dalaiba is belefoglalja a madarakat.általánosságban, vagy fajonként megnevezve. A madár általában a szabadság, a szabad mozgás jelképe, melyre vágyakozva tekint az, aki valamiben korlátozva van: Szabad a madárnak ágról ágra szállni, Csak nekem nem szabad tihozzátok járni... Dalolja a választottjától eltiltott legény. i£gy mesik nótában pedig rabságban szomorkodó madárnak érzi magát az ismeretlen népdalköltő: Le van a szívem láncolva, Bincse-i., aki feloldozza. Oldozd fel hát, te gyönyörű virágszál,