Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

Jeles napokkal kapcsolatos szokások és hiedelmek a beregmegyei Lónyán

megy ozmán az eladó lány. - Még az autóbusz ablakához is odacsapták a tengerit Tiszaadonyban. András estéjén a gazdasszony három idegen udvarról hoz a favágató

n

ról /tönk/ forgácsot, a tyúk alá teszi és azt mondja: "Az én tyúkom tojjon,üljön, kotyogjon, kőütsön, a szomszédasszonyé meg csak kotkodáljonl" . Az András-napi malacok a legerősebbek, belőlük lesz a legjobb disztóu

. András-napkor hajtották haza régen a kinnháló marhát, ha haza tudták hajtani,

s nem rekedt kint a feneketlen dágvány miatt. Ilyenkor "tudni, ki hogy számol", beszámoltak a pásztorok a gazdának a rájuk bízott jószággal, vagy a bőrével. A pásztomóta is erről szól: András-nap fele jár az tidőü, Gyakran tornyodzik a felhőü. Bárcsak esne, bárcsak fújna, Gulya, ménes beszorulna, A számadó hadd számolna, Csak a bojtár szabadulna. Luca napja /dec. 13./ is nevezetes. A fiuk,lányok felöltöznek Luccának

: kifordított, ócska ruhadarabokat vesznek fel, arcukat bekormozzák, hogy fel ne ismerjék őket, s elmennek Ismerős házakhoz. Ha nem Ismerik fel őket, örülnek, ha elnevetik magukat, s felismerik, van nagy nevetés. MÍg ismeretlenek, addig mindenkit követnek a házban, a háziak meg ijedeznek. A luccázck este ki mennek az utcára,

s ahol világos ablakot látnak, tengerit csapnak hozzá, e kiáltással: buccal A háziak fiatalabbjai kiszaladnak,kergetik,hogy megfogják, felismerjék, a luccázók meg elfutnak s másnap csúfolják ő-