Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

Jeles napokkal kapcsolatos szokások és hiedelmek a beregmegyei Lónyán

nek egymást becsapni valamivel, viszont kiki vigyáz, s még a valóságot sem meri elhinni. Szent György napja /ápr. 24./ az állattenyésztésre nagy jelentőségű. Tekintve, hogy Lónyán régen a vizenyős réteken és a sürü tölgyesekben nagy legeltető állattenyésztés volt, ez a nap a nép életében igen fontos volt. Szent György napján hajtották ki a kinnhálóu marhát

, ha nem volt kint télén át is. Minden gazda zöld ággal hajtotta ki a maga jószágát, "Hogy ugy jöjjek rá a hus, mint a zőüd ágra a levél." A pásztorokat minden gazda behivta a kocsmába,vagy a házában vendégelte meg néhány pohár kisüstön főtt pálinkával, hogy jobban vigyázzanak a jószágára. Ennek következtében virágos kedvvel mentek ki a legelőre, s a gazdák családjából mindig kicserélte valaki a jószágot a legelőig, mert a pásztorok a sok tülekedő állatra nem tudtak volna vigyázni, hogy kárt ne tegyenek egymásban.így Szent György napkor könnyű volt pásztornak lenni, ahogy a régi pásztornóta mondja: Szent György-napkor, kihajtáskor Anyámasszony is lehet pásztor. Andrásnapkor, szorulláskor, Akkor tudni, ki hogy számol! Volt ugy, hogy a pásztorok ki sem tudtak menni aznap, fiaik vagy más hozzátartozóik hajtották ki a jószágot, ők maguk pedig a kocsmában mulattak és járták a pásztortáncot a cibere mackóut. T— /Szent György napkor bújnak elő a kígyók, békák. A szemén lévő hályogot csak Szent György nap előtt a kútból kifogott vereshasú béka pora gyógyítja meg a marhának. Szent György éjszakáján a keresztúton füveket szednek./ 108.