Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

Jeles napokkal kapcsolatos szokások és hiedelmek a beregmegyei Lónyán

mai lányokat, hogy ezt elhagyják, pedig:"E vóut a tiezta magyar szokás !" Nagypénteken nem szabad ivóvízért menni a Tiszára, mert beleesnének, belefúlnának. Ezért nagycsütörtök délutánján mennek a lányok a Tiszára. Hagypénteken jó megfürödni,ós a lovakat is megúsztatni, hogy igazán tiszták legyenek, mert "nagypénteken mossa hollóu a fiát."A nagypénteken megfürdött emberre vagy megúsztatott lóra azt mondják: "

Megnyerte a hollóut

!" Ezt a mondást az élet más területére is átviszik; akkor azt jelenti, hogy: szerencsés. Kagypénteken sokan bütölnek

, megbotolik ezt a napot, reformátusok is: nem esznek zsírosat.napközben pattit csemegéznek. /Pattogatott kukoricát./ A konyha földjén, ócska rostával pattiinak; legjobban szeretik az aprószemÜ csinkvánti tengerit, mert az nagyra kipattan, de szoktak BZ

tiré s szemű, apró, fehér búzatengerit is használni. A meleg pattit szakajtóba, lábasba teszik, s rájár a család, mig van belőle; főleg a gyerekek. Rokonoknak, jó ismerősöknek is visznek,ha azok nem pattiinak; örülnek neki. /Egyébként Lónya nagyrészt református falu./ Ha nagypénteken született a borjú,akkor, ha üsző, sovány, kévésteju tehén lesz belőle. A húsvéti himes

t ünnep első napján himezl a lányoknak az édesanyjuk. Bégen és ma is hagymahaj levében főzve festették okkersárgára, barnára, boltban vett berzseny levében pirosra. Előzőleg viackba mártogatták, pálcikához kötözött lúdtollal mintákat hímeztek rá. Sajnos, ezekből nem maradt meg semmi. Az 1930—40—

es években boltban vásárolt piros, arany, lila, ritkábban zöld festékkel egy-vagy két szinüre festették a tojásokat, minta nélkül. A 40-es évek elején selyemharisnyába kötött növénylevelekkel adták meg