Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)

Varga László: A parasztudvar és építményei Nagydobos községben

lővel általában, hajtószárrsl speciális alkalmakkor dolgoztak. Szántáskor mindig, berenálni meg nem is lehetett volna szijgyeplüvel, hiszen az rövid volt, és ugyancsak jobb volt a hajtószár, ha magas terhet, pl. 6-8 kereszt búzát szállított a gazda. Nyereg csak az 5o hold körüli gazdáknak volt. Ha vasárnaponként legényfiaik végigmentek az uton, vagy kikötötték lovaikat a kocsmák előtt, akkor a tizenévesek ismergették a nyereg részeit. Ez a kengyel

, heveder

, nyeregkápa

. kengyel szíj

, kengyelpárna

. Ha kengyel nem is, de lópokróc minden gazdaságban volt. Háromféle pokrócot illett beszerezni: a közönséges lópokrócot, amit nem sajnáltak esőben sem a lóra teriteni a városi pokrócot, amit ünnepnapon,vagy kiruccanások alkalmával vittek magukkal,és az üléstakaró pokrócot. Ostor is kettő volt. Kökény - és disznye Ennyi szerszám be is töltötte a harmadik falat.Előtte azonban a kamara födje üres volt. Egy keskeny utat hagytak a szerszámokhoz a falig, és előtte voltak felhalmozva a dagasztóláb

, a dagasztóteknók

. a sózóteknó /bár ez legtöbbször felkerült a padlásra/ fatálak

, amelyekben abrakot kavartak a jószágnak, kisebb nagyobb /egymásbaférő/ véka, abrakoetariszny

ák. hiszen innen vitték az árpát és itt volt a padlásfeljáró is, ott meg a tengeri. A kamrában fért el végiil a disznóölés minden eredménye: bödön zsírok

, hurka teknőben míg el nem fogyott, kolbász rúdon, míg tartott a szalonna, sódar, édespecsenye kampókon szinte egész éven át. Persze, őszig, csak a szalonna tartott ki. A sonkák aratás idejére elfogytak. A bödön fölött voltak a sziták

. Néhány helyen volt mé

§ putina vasból a hájnak, fából a sónak

. Áz olyan emberek kamráiban, akiknek rétjük is volt megtaláltuk a nádvágó g

arzsát is. 90.