Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)

Balla Gedeon: A dombrádi füzes

volt. A negyedik oldal pedig nyitott volt, s ez volt a bejárat. Ez is olyan építmény volt, mint az eresz. izzal a különbséggel, hogy nem a főépülethez csatlakozott, hanem a szérűskertben készítették,és a szalmakazalnak egy részét rakták rá. Attól függően, mekkora nagyra akarták készíteni, 4 vagy esetleg több oszlopot ásta:: le a földbe. Egy ajtónyilást kihagytak, rendszerint 1 méter, másfélméter elég volt. A többi részét az oldalnak vessző, ill. füzgallysövánnyel körülfonták, 2 méter magasan padlás-szerűen gerendázstot készitettek. Ezekre keresztül vékony dorongokat raktak és csépléskor erre rakták a szalmát. A legnagyobb méretű vesszőkosár volt a parasztudvaron. így néha másfél méter hosszú is volt. S ehhez képest sz ámíthatjuk a nagyságát. A pelyvának a törekesből az ólba szállítására használták. A kosár neve Lombrádon. Majdnem kizárólag csak igy ismerték. Vedd ki a pár himest arany kis kaskádbői. Szérűskert. Az udvarnak az a része, a hol a szalmát, takarmányt tartották, kazlakba rakva.