Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)
Balla Gedeon: A dombrádi füzes
szükséges sokfajta eszközt készítettek. Kasokat, kosarakat, s régen aszalókat is. Megfonták a sövényt, meg mindazt, aminek sövény fala volt. Volt kaskötő, s naphosszat azon foglalatoskodtak. Ez is ficfából készült.Tulajdonképen semmi más nem volt ez, mint egy kétméteres lóca kifelé álló lábakkal. Az ülődeszka jó vastag, kétcolos pallódeszka ' volt, saját magukfürészelte fűzből,és abba középen, 2-3 centire egymástól lyukak voltak keresztül fúrva. 15-20 centi széles volt csak, hogy kényelmesen lovaglóülésben is lehessen rajta ülni. Törekes , vékás , félvékás kosarakat, vagy ahogy ők mondották olyan szépen csinálták, hogy a hivatásos kosárfonók sem jobban. Voltak persze hivatásos kosárfonók is a faluban. Ők már nemcsak kosarakat, és azoknak jóval több, változatosabb fajtáját gyártották, hanem kerti bútorokat is, vásárra, eladásra. Az utóbbi időben pedig igen sok almásládát is készítettek filzfabol készült deszkából. Ehhez azonban már fűrészüzem kellett, mert kszen ilyen vékony deszkát nehéz volna vágni. A szőlőszedéshez is adott sok anyagot a fíiz. Kádak, dézsák készültek belőle. Szerszámnyelek, oldalrudak, hosszú rudashordók, kutostorok, rács a lóistállóba, a takarmány etetéshez. Sok ftizvessző kellett a különböző száraknak a kávák bekötözéséhez. F&z,T esezővel kötötték meg a tengeri szárat, azaz csutkát. A napraforgó szárat, azaz dombrádiasan a górét. A szőlőben metszéskor a venyigét. Vagy irtáskor a gallyat. Le ha a magkender srősre nőtt, s nem maradt benne vékony szál, amelyik jó lett volna a kévék bekötésére, akkor ezt is vesszővel fogták össze. Lombrádon jelentős kukorica termelés folyik már régóta. Szárát nem silózták, hanem mikor letörték a csövét, szárát levágták, és kévébe kötötték. Gyorsan haza szállították, hogy minél értékesebb ta76.
