Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)

Orosz Károly: Népi gazdálkodás és táplálkozás, szavak, szólások Dombrádon

Pég sa

j talán = pedig = sótlan ^zek mellett a szavak mellett még megemlíthető,hogy a dombrádi ember szántáskor "isztikével", vagyis egy, a végén több águ bottal kaparja le az ekevasra ragadt földet, de ezzel "dömögi" szüretkor a kádba öntött szőlőfürtöket is. Érdekes, hogy az isztikálni szót már más vonatkozásban használják, vagyis akkor, ha valakit biztatni, noszogatni akarnak. A "rudashordót" vagy "petrencát" gyűjtéskor használja a dombrádi ember, amikor a kaszálón levő "villahegy" szénákat, vagy "rudasokat" a boglyához kell összehordani, Ez egy sima 2-3 méteres akácfa rud. Lombrádon a hamut "szévanóval" vagyis egy lécre merőlegesen felszegezett deszkalappal kaparják ki a kemencéből. A nyári hónapokban a mezőn arató embereknek, vagy a cséplőgépnél dolgozóknak "kantáros szűkében" vagyis ételhordó kendőbe kötött cserépedényben vitték a levest. Kasonlóképpen a kifőzött lekvárt is szilkébe rakták. Sár készítéskor a törekkel összekevert agyagos földet a dombrádi férfi "megparáholta" vizzel, vagyis vékonyan, fokozatosan lelocsolta. Mezőn levő földjének mesgyéjébe "honcsokot", vakondturás nagyságú földcsomót kapart össze,Disznóölés után a tokaszalonnát "megabárolta", vagyis vízben puhára főzte, A lisztet és a szemes terményt "szuszokban", azaz egy nagyobb, finom deszkából készült ládában tárolták Dombrádon, A kukorica szárát, vagyis a "csutkát" csomóba rakták, de a kukoricaszemek csőről való lefosztass után is "csutka" marad a kézben. Nálunk a szétszedett kaszát "összeeszkábálják", a