Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)

Orosz Károly: Népi gazdálkodás és táplálkozás, szavak, szólások Dombrádon

földben elromlott krumplit. Ősszel sokszor az ung-megyei tölgyesekbe hajtott^k__L-ko'ndát és ott makkoltatták, de januárba már hazahajtották, mert a disznót le kellett vágni.Kern volt a disznó kövér, de jó zsiros. /Kiss Lajos: Régi Rétköz című müve alapján/. Sokat változott az életmód a XX. század elején, de különösen a felszabadulás után. A paraszt évszázados álma megvalósult és földet kapott. E

zen azt termelt, amit akart ás nem kellett már a földesúrtól vagy a zsandártól rettegnie. Az 1950-es évek elején még a nagy mértékű beszolgáltatás ugyan terhelte a lakosságot, de a párt új politikai irányvonalának megfelelően ezek a gondok is megszűntek később. Nem kellett már sarlóval vágni, cséppel kiverni,vagy lóval nyomtatni a gabonafélét, mert a lassan újjáépített üzemek megfelelő gépekkel el tudták látni parasztságunkat, sőt ma már a kasza is szegre került. A dombrádi ember a pisztollyal lu, a tengericsüt letöri, a lúval szánt, a fonalat megszüvi, a ezösz-füt megfonja, hajadonfűvel jár, a szerszámmal dogozik, nagypénteken bűtől, vagy a kitömött nyúlbőrt a bürös-nek eladja. Ezen kiejtési sajátosságok mellett vannak szavak, melyeknek értelmét már a szomszéd faluban is alig, vagy egyáltalán nem ismerik. Ezekből néhányat ábc szerint sorba szedtem: •Ilyenek a következők: abajgatni = háborgatni a

őj egy parolát! = üss a tenyerembe! alyazni - almot tenni az ólba árvacsinárt = árvacsalán babájka = leforralt, apróra vágott kifli