Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)

Orosz Károly: Népi gazdálkodás és táplálkozás, szavak, szólások Dombrádon

sig terjedő területen lőversenypályát akart építeni. Dombrad lótartásával és az 'ökrök fokozatos visszaszorulásával kapcsolatban a Kisvárdai Vidék című újság 1943. július 29-i száma a következőket írja: "Valóban különlegesen szép lovakat láthat az ember Lombrádon. Talán sehol, egy falujában nincs az országnak annyi szép lova együtt, mint itt. Pedig ezek nem kitenyésztett versenylovak, hanem egyszerű gazdaemberek munkára való lovai, ökröt már mutatóba sem lehet látni, legfeljebb kinn a határban levő nagy uradalmakban, de már ott is jobban szeretik a lovat." Hasonló sorokat közöl az Esti Újság 1943. július 24i száma is: "-.gesz Szabolcsban Dombrádnak vannak a legszebb lovai. Lombrádon Harsányi Andrásnak, aki a fentemlített Néhai Menyu3nak a veje. Otthona tele van mindenféle első díjakkal. Még az íróasztalán ketyegő órában is a földművelési miniszter neve van bevésve. Könyvszekrényét is lovaival nyerte, még a belevaló gazdasági könyvtárat is." Disznót sokat tartottak. A határban százával álltak a disznókecceeek. M

ár az 1773-as díjlevélben megszabták az "Oskola mester Bérit", melynek 2. pontja szerint: "Minden egész Gazda 9 polturával, egy sódarral, egy szekér fával tartozik." Tehát ekkor már több disznót tarthattak, ha a tanítónak is "Sódarral" kellett fizetni. A XIX. század első felében magas, veres disznót tartottak, felálló fülűt, mint a vaddisznóé. Tót disznónak is mondták. A, disznó nyakába kungót kötöttek, hogy hallják merre jár a konda. A kondás ette a lapos levelű bakszakái gyökerét, a mogyoró elecset, a sekély vizeken levő teknősbéka tojását, a porcfüvet, vagy esős idő miatt a 46.