Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)

Balogh László: A szilva termesztése és földolgozása Szamosszeg községben

kacsos fémlemezéhez dörzsöli passzirozásszerűen, egészen addig,míg a magvak teljesen tiszták nem lesznek a ciberétől. Ez a munka nagyon fáradságos és kényelmetlen. A magvak hegyes vége gyakran fölsérti a kezet, a dörzsöléssel a tenyér bőre is annyira elvékonyodik, hogy fájdalmasan érzékeny lesz.Ês végül a nők számára egy hiúsági probléma is jelentkezik itt. A kezet olyan csúnya lilás-barna színÜre festi a cibere, hogy hetekig nem lehet megtisztítani tőle. A rostából kikerült magvakat fedett helyen egy sarokba öntik,és kiszáradás utan vagy tüzelőnek használják, vagy a disznókkal etetik meg. Ez utóbbi esetben azonban csínyján kell bánni az etetéssel, -álmaroknyi magtól többet nem szabad egyszerre adni a disznónak, mert könnyen beteg lehet tőle, főképp székrekedés jelentkezik náluk a sok szilvamagtól. Mikor az összes szilvát kiciberázték, a ciberét a magvaktól megtisztították,kezdődik a cibere esütése

, azaz lekvárrá sűrítése. Ennek megkezdése előtt az üstöt kiszerelik a katlanból, alaposan elmossák,és fenekén a tapaszt pótolják, ha azt esetleg ez óvatos fűtés ellenére is leütöttél: a piszkafával. Ekkor visszateszik az üstöt a katlanba, ahogy előzőleg volt, és telemerik ciberével,

s kezdik újra állandó tüzelés és kavarás mellett a főzést. A cibere ésütésekor már nem lehet limmé-lommá tüzelni a katlanban. Ilyenkor fát használnak, akkorára fűrészelve és hasogatva azt, mint a konyhai tűzhelynél szokásos. A fa vagy akác vagy tölgy, de mindig keményfa. Ez fontos azért, mert nagyon egyenletesen kell ilyenkor főzni a lekvárt, s ez gyorsan lángoló puhafával nem lehetséges. A gyenge tűz mellett sokára készül el a lekvár, az erős nagy lángúnál pedig hamar lekozmásodik. Egyenletes tűzön, állandó kavarás között addig főzik a ciberét, míg 16.