Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)
Varga László: A parasztudvar és építményei Nagydobos községben
nek Bo-j&-a piacra került. Kivel a czomezéd közeégek is gyorsan felfigyeltek a sikerre, a GAZEAKüR bélyegzőket csináltatott vasból: NAGYTOBOSI TÖK - ez volt a bélyegzőn. A gazdák minden egyes tököt "lebélyegeztek" " tökezabadulás " előtt egy hónappal, hogy legyen ideje szépen kiforrni rajta a betűknek. Ez a váratlan termelési ág olyan konjunkturális helyzetet teremtett, amely a jólét ugrásszerű emelkedéséhez vezetett, elkezdődtek az addig elhanyagolt épületek tatarozása munkái, illetve eltűntek a nádfedelek. Megújultak a régi házak. A "tök" "cikk" volt - érdemes volt vele foglalkozni még a felszabadulás után is,kb. 195o-ig. Akkor tűnt el. Ebből a bélyegzőből is találtam :- gyet . A sütőtök drágább kincs volt, mint a krumpli meg a répa. Nem a kertbe rakták, hanem az udvarra.Egy hónapon belül úgyis elvitték a kereskedők. A tök sajátos változást eredményezett a termelési viszonyokban és a gazdálkodási formában. 193S-tól az egész határra kiterjedő "n yomáskényszer "-hez vezetett.A Hegyközség vezetősége,a képviselőtestületek és a Gazdakör együttes határozata mindenkire kötelező volt. Meghatározott táblába, meghatározott növényfajtát kellett vetni, ^lső tábla : gabona, így alakult ki az egyéni parcellák összességeként 3oo-4oo holdas összefüggő gabonatábla, második tábla kapás, itt viszont a mezsgyékbe vetett napraforgók élesen elhatároltak, harmadik tábla viszont 3oo-4oo holdon összefüggő sütőtöktábla volt. A szövetkezés csírái benne voltak ebben a gazdálkodásban, a kollektivitás mindenképpen. A HANGYA Szövetkezet meg kisgépeket kölcsönzött olyan géptársulásos alapon. Kapitalista talajon történt lo7.
