Telepy Katalin: Benczúr. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 3. Nyíregyháza, 1963)

és zenei iskolázottságát is felfedi. Mint kitűnő hegedűjátékos, nagyszerű rit­musérzékét műveiben, festői nyelven is kifejezésre juttatta. Hatalmas oeuvrejé­ből prominens művei világító fáklyákként emelkednek ki. A Hunyadi László búcsúja és a II. Rákóczi Ferenc elfogatása, a kiegyezés idején a nemzetnek a Habsburg-házzal szembeni ellenérzéseit juttatja kifejezésre, s ezzel az önálló nemzeti törekvéseknek ő is ideológiai támasza volt. Művészete értékeinek vizsgálásánál feltétlenül figyelnünk kell a hatásokra, melyekre oly érző lélekkel reagált. Lelki beállítottságával rokon a nagy fla­mand mester Rubens benső világa. Sok azonosságot fedeztünk fel életükben, de felfogásukban is. Mindketten jómódban éltek s ezt a bőséget képeiken is kife­jezésre juttatták. Gyűjtőszenvedélyük az élet teljességének élvezetével magya­rázható. Míg azonban Rubensnél a lendület súlyát a túlfűtött, barokk dinamika viszi, Benczúr mindig ügyelt az egyensúly mértéktartó voltára. Színeikben is sok a rokonvonás, telítettek Benczúr színei is. A sokszor megrázó rubensi elő­adásmód azonban hiányzik nála. Még az azonos társadalmi formákat is meg­találjuk. Rubens a XVII. századi Flandria gyermeke, a Medici Mária-sorozat alkotója, a spanyol királyi udvar kegyeltje, - Benczúr a felfelé ívelő kapitaliz­mus idején a királyi család, a feudálburzsoázia elismert, foglalkoztatott fes­tője. Lelki alkatának alapvető tulajdonsága a romantikus attitűddel párosult, derűs, békés életfelfogás. Ezért volt képes a Piloty iskola külsőségeit rubensi hatá­sokkal egyesíteni s az olasz barokk mesterek szemléletének csodálatát művei­ben is érvényre juttatni. Hatások összetevőiből alakult ki piktúrája. Ez az ek­lektika azonban nem ártott festészetének, szerencsés kézzel válogatta ki azo­kat az elemeket, melyek művészi elképzeléseit elősegítették. Életét, művésze­tét a sikerek egyre tovább lendítették, a küzdelmet nem ismerte. Halála után a XX. század sokáig nem emlékezett meg róla. Az 1944-ben heve­nyészetten rendezett emlékkiállítás műveinek mindössze kis töredékét, néhány soros kataloguselőszó kíséretében tárta a nyilvánosság elé. Művészetének ér­tékelése, szocialista kultúrforradalmunk megvalósításának jegyében indulha­tott meg. A marxista művészettörténet-tudomány, mind nagyobb teljességre tö­rekszik művészeink munkásságának kutatásában. Az elmúlt esztendőkben meg­értek a feltételek arra, hogy Benczúr művészetét is vizsgálat alá vegyük, ­1958-ban nagyarányú emlékkiállításon mutattuk be életművét. Összegezve művészi tanulságait, megállapíthatjuk, hogy a magyar festészet elmúlt korszakának jelentős, kiemelkedő művészeként tarthatjuk őt számon. Életművének hagyományértékű tanulságaival, megbecsült helyen áll festésze­tünk nagyjainak galériájában.

Next

/
Thumbnails
Contents