Telepy Katalin: Benczúr. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 3. Nyíregyháza, 1963)

emelkedett a tornyosuló, lobogó szenvedélyeken, nem reagált személyesen az őt ért rágalmakra, irtózott minden nyilvános szerepléstől. Tanítványai megvédték őt a sajtóban, a maga részéről megelégedett azzal, hogy támadóját (Hock János arcképe) Lucifernek festette meg.

226 (143. kép.) A képviselőházba is eljutott a felkorbácsolt szenvedélyek által fűtött probléma. Hock Mesteriskola elleni támadására Wlassich miniszter felelt, aki kijelentette, hogy nem helyesli a támadást Benczúr, Lotz és Stróbl ellen, mert nekik nagyon sokat köszönhet a képzőművészet. „Reformra szükség van, ezt már a Mesteriskola felállításakor Trefort is hangoztatta. Az a vélemény, hogy például éppen Fényes, a tanítvány beszél legszebben Benczúr mellett, aki eredeti tudott maradni, pedig évekig tanult nála. Egy akciót, ilyen nagy és minden ízében nemeslelkű művész támadásával, nem szabad kezdeni."

227 Nem csoda, ha Benczúr úgy elvesztette kedvét, hogy az évi tárlatra nem is küldött be képet. Ezt természetesen a közönség és sajtó is észrevette. „Benczúrnak úgy látszik egészen elvették a kedvét a festéstől" - írja Piktor aláírással a cikkíró - „én nem védem Benczúrt a kritika ellen, de védem azért, hogy most, megállapodott kiforrottságában egyszerre kibújjon a bőréből és másképp fessen, mint ahogy tud ... ha így bánnak az öregekkel, tudnak-e majd másképp bánni a fiatalokkal?" - kérdezi.

223 Ha nem ítéltük el Munkácsyt, amiért nem hangolta át művészetét, holott Párizsban élt, ahol körülötte zajlott az új és régi művészet nemzetközi harca Benczúrt sem gáncsolhatjuk, hogy a képességeinek, lelkialkatának, elképzeléseinek, adottságainak legmegfelelőbb stílus csiszolásán fáradozott egész életében. Nemcsak ő, de a XIX. század mesterei jórészt hagyományokat kerestek. Fülep Lajossal folytatott beszélgetésében leszögezi véleményét erről, amikor az egyéniség kibontakozásáról esik szó: „Hát ha olyan fontos az egyéniség, miért akarják minden áron, hogy plein-airt fessen az ember? Hátha nem felel meg a természetének! Nekem tudom nem felel meg s ezért nem csinálom. Szinyei Palival csináltam valamikor én is plein-airt, de érzem, hogy az én temperamentumom másra való. Nem áll az jól mindenkinek . . ,"

229 Amikor egy ízben Beczkói Bíró megkérdezte tőle, mi is tulajdonképpen az álláspontja az újítókkal szemben, Benczúr kijelentette: „Nem az irány a fontos a művészetben. Minden irányban lehet művészet, lehet giccs."

230 Pozíciója nem ingott meg. Nevének csorbítatlanságát mi sem bizonyította jobban, mint az 1902-ben neki juttatott megrendelés, a királyi palota Hunyadi terme számára. Ybl Miklós és Haussmann Alajos tervei szerint a vár átépítése, tatarozása folyamatban volt. E munkálatoknál, a krisztinavárosi traktusban Benedetto da Maiano stílusában, faburkolattal ellátott kazettás mennyezetű termet képeztek ki, melynek festői megoldását Benczúrra bízták.

231 A faburkolat feletti térmezőket kellett Benczúrnak Mátyás életéből vett jelenetekkel díszítenie. A nyolc vázlat hamarosan elkészült, de a kívánt méretben haláláig mindössze kettőt fejezett be, Mátyás fogadja a pápa követeit, 1915-ben és a