Telepy Katalin: Benczúr. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 3. Nyíregyháza, 1963)

zött gyakran megtaláljuk. A szokványos, ún. műcsarnoki stíluson felül nem emelkedtek. Fiatal tanítványai azonban, mint Fényes Adolf, Kernstok Károly, Koszta József és Pór Bertalan, művészettörténetünk erőteljes egyéniségeivé váltak. Festészetünk fejlődését tekintve, e mesterek munkássága olyan értéket képvisel, mely súlyával számottevő pikturánk továbbjutása szempontjából. Benczúr magatartására jellemző Kernstok Károly visszaemlékezése, melyet az egyik budapesti napilapban olvashatunk: „Benczúr mester - bár művészeti felfogása homlokegyenest ellenkezett az enyémmel - megértő volt irányommal szemben. Lojalitását mi sem bizonyítja jobban, minthogy vidékre is utánam küldte a modellpénzt."

223 Pór Bertalan, az 1958-ban, a Magyar Nemzeti Galériában megnyílt Benczúr Gyula emlékkiállításon, ünnepi beszédében a megbecsülés hangján emlékezett mestere szeretetreméltó emberségéről, mindenkor szerény, de szilárd jellemű festőegyéniségéről, aki a 19-es forradalom idején együttérzéssel kísérte az eseményeket s annak elbukása után sem volt hajlandó részt venni a forradalmiak megbélyegzésében. Ami működését a Mesteriskola élén illeti, tagadhatatlan, hogy a Müncheni Akadémia kipróbált elveit vette át. Az ott töltött csaknem két évtized kitörölhetetlenül rányomta bélyegét művészetére, mentalitására. Ö maga az elgondolásai mellett következetesen kitartó művészek közé tartozott, aki meggyőződését haláláig nem változtatta meg - még az őt ért bírálat hatására sem. A század végén ugyanis már erősen bírálták a Mesteriskola vezetését. A külföldről hazatért festők elhozták hírét az új iránynak, mely a festészet terén természetes folytatása volt a plein-air kísérleteknek. Nincs nagyobb ellentét a piktúrában, mint az akadémiák sablonja s az új irány szabad, friss, kötetlensége között. Benczúr mereven ellenállt; áthangolás, engedmények pedagógiai módszerében így lehetetlenné váltak. Ám a fejlődő újnak gátat szabni a fiatalság számára nehéz feladat lett volna - ezért indult meg a roham a Mesteriskola, majd vezetői ellen. Pedig a „szabadiskola" fogalmát ő valósította meg nálunk, tanulva mesterétől, Pilotytól, nem kívánta meg, hogy tanítványai stílusát utánozzák. Bírálatát mégis azok okozták, akiknek kezén a hagyományok elsikkadtak s mint mesterük epigonjai, sokkal alantasabb szinten mozogtak.

224 Reformokat követeltek az elégedetlenkedők, - de nem azok, akik saját tehetségük által vezetve az utakat már megtalálták - hanem a dilettánsok, akik a művészet terén uralkodó zavart kihasználva, próbáltak előre jutni. Vezérük Hock János kispesti plébános volt, aki 1898-ban kiadott Művészeti reformjával, a helyzet megváltását képzelte megoldani. Zavaros, érthetetlen, rosszindulatú és primitív gáncsoskodásai, hozzá nem értő megállapításai, az ellenségeskedést csak fokozták. Olyan művészeket vezetett félre, akik rosszul értelmezve tételeit, komoly tudás nélkül kezdtek festeni.

225 Benczúr, aki köztiszteletben állott tanítványai előtt, bölcs nyugalommal felül-