Telepy Katalin: Benczúr. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 3. Nyíregyháza, 1963)

elkészült vázlatot közli az Üj Idők 1896-ban.

179 Ugyancsak a jelenet első megfogalmazásának színes részlete látható a Bettléri-Andrássy Kastély Képtárában, ahol Lotharingiai Károly fehér lovának fejtanulmányával együtt, közös képen szerepel a vázlat bal oldali része, ahol az előtérben a kő és ágyútalp részletek helyén még női aktokat festett.

180 Hasonló megfogalmazás a tusvázlat is, amely a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona

181

, ahol ugyancsak megtaláljuk a női aktok csoportját, hiányzik azonban a középtérben Petneházy alakja - a zászlót halottakra borító harcos mozdulata pedig ellentétes irányú (112. kép). A kép nem készülhetett el az évfordulóra, a kompozíció tervének többszöri megváltoztatása miatt. Nyilván számtalan probléma merülhetett fel - festői és felfogásbeli egyaránt - s az időközbeni sürgős portrék is hátráltatták a befejezését. A kompozíció megoldását is évekig érlelgette. Lelkiismeretesen fogta fel feladatát, a rendelkezésre álló források alapján tanulmányozta a kor történelmét, a hiteles ábrázolásokhoz pedig a fellelhető korabeli metszeteket. Eddigi történeti műveit sokkal kevesebb alakkal oldotta meg. Itt tömeget kellett összefogottan megjelenítenie. Ebben az időben már elkészült a nagy lengyel történeti festőnek, a krakkói akadémia tanárának, Jan Matejkónak nagy vászna, Szobieszky János Bécs alatt, 1883-ban, melynek tüzetes vizsgálata valószínűvé teszi, hogy a magyar mester szerkesztésében lengyel kortársa egy-egy gondolatát tette magáévá, így a jobb és bal oldal egyensúlyát biztosító lovasokat, vagy a középtér zászlótartó alakját, az előtér elesett harcosait (119. kép). De míg Matejkónál a kompozíció túlzsúfolt, szinte áttekinthetetlen, addig Benczúr szerkesztése tiszta, világos főalakok és csoportok a mondanivaló tökéletes megértését szolgálják. Épp ez a tulajdonsága menti meg őt attól, hogy egykori tanárának, Pilotynak epigonjává váljék. A müncheni mester is kedvét lelte a tömegjelenetek felvonultatásában, de csupán hatás kedvéért, a célt alárendelte az eszköznek. Benczúr a nagy kép jelenetének megoldásában is, az ünneplés hangján emlékezik meg az eseményről. Ha a bevonulás balról, a nyitott várkapun keresztül jobbra hömpölygő áradatát szemléljük, felismerhető, hogy Constant Benjamin műve: II. Mohamed szultán bevonulása Konstantinápolyba (1453. V. 29.) hasonló elgondolás szerint készült, azonban a kép messze a Benczúr mű mögött marad.

182 A nagy kép kivitelezéséhez 1893-ban fogott hozzá a mester.

183 1895 elejétől kezdve pedig idejét teljesen a kép megoldása köti le, melyet a leendő városháza részére a millenniumi kiállításra be kellett fejeznie.

184 A hatalmas mű valóban el is készült s a millenniumi kiállítás egyik látványossága volt. Ekkor nyerte el Benczúr Munkácsy Mihállyal és Lotz Károllyal együtt a Szent István rend kiskeresztjét.

185 A Budavár visszavétele a töröktől

186 nem csatakép, hanem az esemény jelentőségének állít emléket: a kereszténység győzelme a pogányság felett. A dia-