Telepy Katalin: Benczúr. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 3. Nyíregyháza, 1963)

érzékletes leírását adja a képnek, hosszan tárgyalja a színek eleven szépségét, élénkítő hatását. 154 A művész háládatlan feladatot vállalt az egyformán mono­ton, sötét ruhában, viszonylag szűkös térlehetőségek között ábrázolt férfiak csoportjának megjelenítésével. Fantáziája itt alapos vizsga előtt állott: e té­mából élvezhető képet komponálni. Ö azonban nem rettent vissza olyan fel­adattól, amely tömegábrázolási képességeit vette igénybe. Mindig is jó érzék­kel nyúlt a múlt hagyományaihoz - jelen esetben a holland csoportképek ta­nulságait szűrte le - s azokat a XIX. századi ízlésnek megfelelően alakította át. A színes terítővel borított asztal élénkítő hatására, Rembrandtnak a Staal­mesters-t megörökítő festménye óta figyeltek fel, s ugyanezen a képen meg­valósított hullámvonal szerint szerkesztett, ritmikus kompozíció is terméke­nyen hatott festőnkre. A háttérben, a terem teljes hátsó falát betöltő, mozgalmas színekkel élénkí­tett gobelint helyezett el, amely az asztalt borító brokátterítővel együtt szí­nekben változatossá tette a csoportképet. Ugyanezt a célt szolgálja a bal sarok­ban nyitott ajtón behatoló fénynyaláb is. Ezzel a motívummal különben már többször kísérletezett, pl. schleissheimi interieurjeinek egyikén, amelyet már XVI. Lajos és családja a versaillesi palota megostromlásakor c. képénél is fel­használt. 155 A nagy csoportképnél a jelenetet abban a pillanatában fogta fel, amikor az ünnepi lelkesedés kulminált. Az alakuló gyűlésen 1857 július 15-én Lévay Henriket, elmondott beszéde után a gyűlés résztvevői ünneplik. Körülötte lel­kes baráti kör alakult ki, mindkét kezét megragadják s így a jelenlevők fi­gyelme a kép jobb oldali csoportja felé irányul. A kompozícióban az asztal kö­rül hullámzás észlelhető, mely a bal oldali ülő csoporttól kiindulva, a középtér alakjain keresztül, a jobb oldali, sodró főjelenetben csúcsosodik ki. A lendü­letet a kezek gesztusa hangsúlyozza. A középen álló férfi magasra emeli ke­zét, a mellette ülő az asztalra helyezi, hogy a következő lelkes kézmozdulat ismét fellendítse a vonal hullámzását, melyet a főcsoportban két-két baráti kéz összefonódó mozdulata fejez be. Lévay és környezete gondosan mérlegelt, ki­számított kompozíció, mely Benczúr számára bizonyára sok gondot okozott. Végül úgy jutott el a leghatásosabb megjelenítési formához, hogy megrögzíté­sére fényképezőgép lencséjét hívta segítségül. 156 (90. kép.) Az ábrázolást azzal is változatossá tette, hogy két alakot háttal festett meg. Mivel azonban a jelenlevők közül senki nem volt hajlandó lemondani a meg­örökítés lehetőségéről, így a Deák mellett ülő alakban saját magát, a kép jobb sarkában ugyancsak háttal álló férfiban barátját festette meg. Valamennyi sze­replő ismert közéleti nagyság. Előtérben Deák és Eötvös alakját, a korabeli kritika legjobb portréknak minősítette. 157 A jelenlevők között találjuk Har­kányi Frigyest, Jellinek Mórt, Karácsonyi Lászlót, Tóth Lőrincet, Károlyi Györgyöt, Szőgyéni Lászlót, Ürményi Józsefet, Nádossy Istvánt és Ullmann Károlyt is. 158 A Képzőművészeti Társulat azonnal el is kérte a festményt az

Next

/
Thumbnails
Contents