Telepy Katalin: Benczúr. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 3. Nyíregyháza, 1963)

jobbra tőle a szertartást végző Adalbert püspök és az öntelt császári fennségében jelenlevő III. Ottó, mögötte Henrik bajor herceg. A Hunyadi-kép szerkesztésénél bevált, felénk háttal térdelő alak mélységérzékeltető szerepe itt a kis apródra hárul. Legfestőibb a háttér sötét, sejtelmes mélysége. Az ünnepélyes aktushoz méltó a megjelenítés. Csillognak a selymek, ragyognak a drágakövek, bíborszínben omlik a királyi palást, zeng a zsoltár, tömjénillat lebeg a katedrális oszlopai között. 1888-ban a fiatal művész hazaküldi a festmény túsváltozatát, amely a Nemzeti Galéria tulajdona (71. kép)

115 Itt a földön játszódó jelenet kiegészítéséül fent a magasban felhőkön ülve két szárnyas puttó a királyi koronát hozza. A kép kompozícióját ezzel a barokkos jelenettel gazdagította s a felső lezáródást is félkörívessé alakította. Ezzel kapcsolatban el kell oszlatnunk azt a tévhitet, mely szerint a nagy kép is ezt a megoldást követte volna. A Vasárnapi Újság ugyanis 1876 elején hozza a kép részletes leírását, mely megegyezik az általunk ismert kompozícióval s félreérthetetlenül így fejezi be az elemzést: „A jelenetre az egyház belsejének sötét ívei borulnak"

114 A teljes kép kis változata a Szent István Emlékkönyv szerint csakúgy, mint a nagy mű, a Szépművészeti Múzeum tulajdona volt.

115 Jelenleg csak a nagy mű szerepel állami tulajdonban, a másik az Egri Múzeum letété. A kompozícióhoz néhány igen szép vázlatot, tanulmányt ismerünk

116 (72-73. kép). Magyarországon alig volt a múltban festmény, amely ekkora elismerést keltett volna, s amikor 1878-ban Párizsban kiállították, a bronz érmet nyerte el. Holott valójában már keletkezésekor is a festői technika egy elmúlt korszakának emlékét jelentette, mert a jövő a küszöbön állt: Az impresszionisták előző évben jelentkeztek új szemléletű műveikkel. Az irodalom egyeduralma letűnőben van s a pillanat hangulatának egyszerűsége győzedelmeskedik majd. De e program megvalósítása még két évtized harcának eredménye lesz. Időközben az akadémizmus kihasználta még erőit, és sikereket aratott. Ez a siker méltán jutott Benczúrnak, aki kompozíciójának áttekinthető tisztaságával, hibátlan rajzú figuráival, magasfokon zengő koloritjával, a jelenet utolérhetetlen méltóságú fennkölt ünnepélyességével, a reprezentatív magyar történelmi festészet legragyogóbb alkotását hozta létre. A kép kvalitásai csupán a Budavár visszavételének monumentális hangvételű értékeihez hasonlíthatók. A következő esztendőben 1876-ban II. Lajos bajor király Benczúrt képességeinek elismeréséül a Müncheni Akadémia tanárává nevezte ki, miután tiszteletben tartotta Benczúr feltételét: magyar állampolgárságának megtartását. Itthon örömmel közölték a hírt, megjegyezvén, hogy „immár második hazánkfia a híres Müncheni Akadémia tanára."

117 Az Akadémián három évig az antik osztályon, azután 1883-ig hazatéréséig, a természet utáni festés osztályán tanított. II. Lajos most már csaknem egész tevékenységét saját megrendeléseire tartotta fenn, különösen a nyolcvanas években, amikor a már említett kastélyok dekorációs díszeit festette. Benczúrt nem elégítették ki az erősen eg-