Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

Nyilt levél Oörömbey Péter ev.ref.főesperes barátomhoz IV. Ha megemlítem, hogy hét dunántúli múzeumnak megtekintésére az utazgatással együtt csak is öt nap állott rendelkezésemre és ezen időből egy egész napot Szegszárdon töltve a többi muzeumoknak élvezésére alig jutott, egy-egy órám, nem csoda, ha mint öreg embert, emlékezetem cserben hagyva, a szép impressiók nagyrészben elmosódtak. A szegszárdi, - tolnamegyeinek nevezett - múzeumról mindenki tudja, hogy azt sem Szegszára sem Tolnavármegye létesítette, hanem Vozsinszky Mór szegszárdi apát plébánosnak,a muzeumok és könyvtárak országos felügyelőjének, európai hirü tudós régészünknek alkotása. Az ő imponáló nagy tudása, kedves modora, fáradhatatlansága kedvet ébresztett a régészet iránt. Megnyerte gróf Apponyi Sándort a vármegye főispánját, alispánját, a vármegye értelmiségének szine javát a régészet ügyének támogatására. Alapok után kutatott. A különböző minisztériumoknak minden ajtaján addig kopogtatott mig mintegy 150000 koronát hozott össze egy gyönyörű olasz renaissance izlésü muzeumpalotának emelésére, mely Schickelanz épitész tervezete szerint épült és a melynek párja hazánknak egy vidéki városában sincs. Na de egy épület csak lelketlen kő és márvány tömeg. A lelket Wozsinszky lehelte bele husz évi szakadatlan anyagi és szellemi áldozataival, kiváló szakértelmével, magas szinvonalon álló Ízlésével, a mire már pompás lakásának berendezése is vall, a melyben szives vendéglátásban részesültem. Külsőségek soha nem hatottak reám. Az asszonyok kérdésére, hogy mi volt a trakta? hogy volt valaki öltözve?milyen volt egy lakás bútorzata? soha sem tudtam felelni, de még talán az ilyenfélékre vonatkozó saját körülményeimről sem tudnék beszámolni. A szegszárdi emeletes ódon paróciának berendezéséről sem vettem fel inventariumot. Dolgozó szobrában keresetlen elrendezésben gazdag könyvtárt, műkincsek halmazát találjuk.