Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

Nyí

lt levél Görömbey Péter ev.ref.főesperes barátomhoz II. Mielőtt a Nyirvidék legközelebbi számában hozzád intézett soraimat folytathatnám, tudatom veled, hogy Gál Sándor földműves a ki a nagykállói Appel Sándorné-féle birtokon a földszine alatt mintegy arasznyi mélységben a nevezetes bronzleletre akadt, és be hozott a már muzeumunkba került két bronzbaltán kivül még kilenc darabot, melynek némelyikén a szokatlan vasrozsda még vastagabban és nagyobb felületen van lerakodva, mint azon, melyet Te voltál szives nekem átadni. Ezeken kivül hozott még egy ketté törött bronzsarlót és két kisebb sarlótöredéket. Hát ez a sarló sem a féle eme,

s ama sarló, hanem megint olyan, a milyent eddig még nem láttam, pedig a mi muzeumunk is száznál több ép és töredék példányt őriz. Csak egy vannálunk, a mely a kálióit megközeliti. Azért ritka, mert a sarlónak éle, foka rendesen egy sikban fekszik. A kallói sarló pedig ugy néz ki, mintha egy 45 fok hajlású tölcsérnek felső részét körben le metszették volna. Az alsó kisebb átmérőjű körűiét a sarlónak élét, a felső nagyobb átmérőjű pedig a fokát képezte. Hogy a talajhoz ilyen meredeken álló élü sarlóval miként lehetett aratni, nem tudom, de látom azt, hogy a sarló eredetileg is igy volt öntve, nem pedig később ily szokatlan alakra hajlítva. A találóval személyesen nem találkozhatván, a bronzlelettel együtt talált vastárgyakra nézve felvilágosítást nem nyerhettem, Ezen körülménynek kideritése azonban archeológiai szempontból igen fontos lévén, nagyon kérlek, légy szives ez irányban tovább nyomozni, és az eredményt velem közölni. Körülményeim csak öt napot engedtek a dunántúli hét múzeumnak benyargalására. Ilyen rövid idő nem csak nekem, mint a féle kocza-régésznek, de szakembernek, is igen szűk arra, hogy a látott,