Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

Tőled tudtam meg, hogy azon bronz balta melyet Horkovits Sándor szolgabíró e hónap elején muzeumunkba hozott, ugyanezen leletből származik, a melyből a találónál még tiz darab volt meg. Igen sok csoportos bronz lelet van muzeumunkban, de egy sincs, a mely csupán csak baltákból állott volna, mint a hogy ezen esetben sem igy volt, mert hiszen mondottad, hogy valami kés-e, vagy tőr féle is akadt a leletben,de nézetem szerint valószínűleg sok egyéb más féle tárgy is. Igen kérlek légy szives a talált tárgyakat az elkallódástól lehetőleg megmenteni. Muzeumunk a leletet anyagi értékén felül fogja a találótól magához váltani. Az elmondottak után méltán vetheted fel azon kérdést, hogy hát ugyan miért érdekesebb ezen 50 krajczáros rongyos bronzbalta azon sok ezernél, mely eddig napfényre került? Hát csak azért, mert gyarló ösmeretem szerint eddig még sehol és soha sem akadtak ilyen jellegzete tisztán bronzkorszaki tárgyra vasnak társaságában

. Már pedig ezen bronztárgy egyidejűleg lett elrejtve a kallói cserépedénybe. Sok őskori rozsdaette vastárgy forgott már a kezemben; de azért még nem mertem szememnek hinni, mikor a bronzbalta fül'ecskójenek átellenes szélén és mindkét oldalán, a felületnek mintegy ötödrészét elboritó rücskös barna boritékát vasrozsdának véltem. Ezen rozsdából lereszelt részlet sósavban feloldva,ammóniummal kezelve, rozsdabarna csapadékot adott. Egy lekapart zöldrozsda részlet pedig ugyan ilyen kezelés mellett kék szint mutatott. Ez a vasrozsda nem reá tapadva látszott lenni,hanem mintha a bronzból sarjadzott volna ki, bizonyságául annak, hogy a vastárgy egyidejűleg lett a bronzzal a fazékban elhelyezve. Ez a vasrozsda - bronztárgyon - unicumnak tűnik fel előttem, jóllehet, hogy a szaktudósok unicumokat ilyenekül elösmerni nem akarnak, már pedig minden unicum addig, mig a másodikat meg nem találják. A többek között van ilyen unicum