Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

a többi szabolcsi kardokon nem észlelünk, i A korong agomb mellett felfüggeszthetéa végett ugy mint a legtöbb korongos v. csészéskard, át van lyukasztva. A korongnak bekarczolt diszitése elmosódott. A markolat maga egymással egyenlő távolságban elhelyezett körülfutó kissé kiemelkedő három lécczel van díszítve, mely függélyes és harántos sürün vonalazott csoportokkal ékeskedik. A hirtelen 53 milliméternyire kiszélesedő penge tövet magába fogadó félhold alakulag kivágott marok-részlet kigyódző hármas párhuzamos és félkörös vonal díszekkel bir. A másik kardnak markolata lapos és mindkát lapján hosszában vályuszerü homorulattal van ellátva,a markolat csont vagy fából készülhetett boritó lemezének befogadására. A markolatból csak 55 mm. hossza rész maradt meg. Eredetileg 10 ctm. lehetett. A szintén liliom levél alakú 615 mm. hosszú tövéhez közel 33 mm. hegyétől 17 ctm. távolságban 4 ctm. széles pengéje világosabb zöld patinával van bevonva, széleitől 7 milliméternyire a pengének egész hosszában bemélyitett vonal képezi a diszitést. A pengének töve aként szélesedik ki 54 milliméternyire, mint azt a korongos, vagy csészés kardokon látjuk. Hegyéből mintegy 3 ctm. hosszú darab hiányzik. Reménység van arra, hogy ugyanazon lelhelyről még több darab is fog kerülni. Nozdroviczky Kázmér barátom megígérte, hogy utánna fog látni. Döghében az időből kifogyván, nem tehettem tiszteletemet özv.Ferenczy Emiiné sz. báró Vay Hedvig úrnőnél,hogy elmondhassam neki miszerint megboldogult férje akkori főispánunk Kállay András előtt igérte, hogy régészeti gyűjteményét muzeumunknak adja, ha érte megyek. Ugy értesültem, hogy a bárónő férje emlékét muzeumunkban megörökítendő, férjének igéretét kegyes lesz beváltani. Annak idején a gyűjteményről referálni fogok. Nyíregyháza,1902.december 9-ón. J Dr.Jősa András. /Megjelent:Nyirvidék XIII.évf.50 szám,Nyíregyháza 1902. dec,14én, 3,lap./