Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

1. PÁR SZÓ A MAGYAR ORIAMBKTIKÁRÓL. Eredeti magyar izlésü diszités honfoglaló elődeink őskultúrájával behatólag foglalkozó szakembereid saerint nincs. Ma a szekfü, tulipán, gránátalma, liliom, rózsa-di•iitést magyarnak,motiTomuknak tekintjük. Hogy a gránát alma nem magyar eredetű, következtetni lehet arról, hogy őseink sem dél-Szibériában, ahol ősnyomunk elenyészik, sem Lebediában a Volga és a ünjeper közötti területen, sem Etelközben a mai Moldvában, sem mostani hazánkban termett gránát almába magyar ember nem harapott.Nyilvánvaló tehát az, hogy a gránát alma eredeti magyar motívum nem lehet, dacára annak, hogy ezt mindnyájan hajlandók vagyunk annak tartani. Honnan vettük ezt, sejtelmünk sincs róla, és eddig a rendelkezésemre álló irodalomban nem akadtam olyan értekezésre, hogy ezen kérdéssel foglalkozott volna. A honfoglaláskori sírokban hazánknak területén talált csekély számú díszítéseket, melyek közül a legtöbb Szabolcs vármegyéből került, mindet ösmerem. Gránát alma díszítésnek ezen korból származó tárgyakon nyomát sem találjuk.Nem látjuk ezeken a szekfüt, tulipánt, liliomot,de a rózsát sem, tehát ezen stilus jóval a honfoglalás után, talán az Anjou házból azármazott királyaink idejében keletkezett. Akárhonnan származott befogadtuk ugy, mint sok külföldről került számos jeles caaládot, melyek hazai történetünkben csakúgy, mint Árpáddal bejött családjaink, mint igaz magyarok fényesen szerepelnek. A honfoglaláskori sirokban talált,többnyire rosaz vékony ezüst lemezből készült, szijdiszitésre szolgáló domborúan kivert ékítményeknél mintegy fele része Szabolcs vármegyéből került. Lehet összesen vagy hatvanféle, többnyire stylisait növény inda és levél indának, felösmerhető virág alak nélkül. Az összes eddig talált díszített ezüstlemezek kö-