Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

9. Muzeumunk gyarapodása Kállay András ur muzeumunkat most is ugy támogatja, mint azt főispán korában tette. Alig múlik el hónap, hogy muzeumunkat - irott történelem előtti időből származó okmánytárunkat, - kisebb nagyobb őskori lelettel ne gyarapítaná. Néha foliánsokat, máskor csak scartétákat hoz, de mindég hoz. A sok kicsiből lesz a nagy rakás és csak ugyan nagyrakás már az, a mit fürkésző szemmel halászi birtokáról muzeumunkba felhalmozott. Most csak egy igen elrozsdásodott vas baltát adott, a melynek származási korát pontosan nem tudom ugyan meghatározni, de alakjáról Ítélve őseink bejövetele előtt kászült.Na de adott egy rézgyűrűt is, a melyet az eke vetett ki halászi birtokán. Majdnem hajba kaptunk, mert ő ma humoros modorával czigány korszakinak állította, én meg honfoglaláskorinak. 0" a durva vésésből itélt, én pedig a bezdédi honfoglalási 17 sirnak egyikében talált gyűrűnek édes testvérét ösmertem fel benne. Igyekezni "fog a pontot kikutatni és ha ez sikerül, lehet hogy őseinknek egyik temetkezési helyére fog bukkani. Werner Gyula kisvárdai polgári iskolai igazgató ur is beállott régész apostolnak. Bár minden tanárt és tanítót megmarna egy veszett régész, hogy ezen cultur-nyavalya járvánnyá fajulna. A fiuknak kifúrja a fejükét és tölcséren önti agyukba nemcsak a tudományt, de azon sportot is, a mely egy ezer éves cserépfazékkal nyújt annyi örömet, mint egy nyúlnak,lónak, agárkutyának kinzása. Felszóllitotta a fiukat, hogy azon esetben ha tudomásukra jön egy rossz cserép fazék,rozsdás vas, kő, réz, bronztárgy, szolgáltassák be hozzá, a mely esetben tertia helyett csak secundát fognak kapni. Még is van látszatja, mert a napokban olyan gyönyörű