Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

- 48 6. Muzeumunk gyarapodása Kállay András ma is épen ugy, mint főispán korában leglelkesebb pártfogója muzeumunknak. Alig múlik el egy hónap a nélkül, hogy áldozatkészségével, részint nagy-halászi birtokán talált, részint a környéken szerzett ősrégészeti tárgyakkal gyűjteményünket ne gyarapítaná. Nagy-halász "Telek" tanyától északra 500 lépésnyire Tétke dombnak nevezett mintegy három holdnyi homokos emelkedésen, mely hajdan a Rétköz rengeteg mocsarainak egyik szigetét képezte, szőllő telepítés czéljából rigoliroztatott, a mely területről már régebben öt kővé3Ő és egy koranépvándorláskori gyönyörű bronz kapocstő, - melynek párját a bécsi udvari múzeumban láttam - került muzeumunkba. Ezen terület ifj .Kállay András szerint boritva van ős cserép töredékekkel. A munkások ritkán mentik meg az épen talált edényeket részint azért, mert a babona azt tartja, hogy a földben talált edények, - ha azokat haza viszik - szerencsétlenséget hoznak a családra, részint azért, mert kincset nem tartalmaz, többnyire pedig azért, mert az évezredekig földben rejtett edények, még, ha jól ki voltak is égetve, annyira mállékonyá válnak, hogy csak ugy emelhetők ki épségben, ha hozzá nem , nyúlnak, hanem körül ássuk, a környező földttől megszabadítjuk és egy-két napig ki hagyjuk száradni, a mi pedig mindenkinek hite és vallása ellen van. Az emiitett területen legújabban napfényre került és muzeumunknak ajándékozott tárgyak a következők: Két kőkorszak! nagy edénynek alsó része, melynek egyikében egy apacs-kő rej- ' lett, a mi azt bizonyitja, hogy azon több ezer esztendő előtti időben a halászatnak most is divó egyik módját űzték. Apacsnak nevezik azon rudakat, melyek a hálónak két végére vannak kötve, és a mely rudaknak alsó végére - kerü- » létén behornyolt - súlyos követ kötnek, hogy a rúdnak alsó vége a viznek fenekére jusson, ne hogy a halak a hálónak also széle alatt elosonhassanak.