Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

lomnak középtengelyében 3 méter mélységben egy kinyújtóztatott, fejja^L nyugotnak fekvő emberi elporladt csontvázat találtunk minden sirmelléklet nélkül. Körülötte minden irányban 2 méter távolságig számos borsónyi, kis diónyi, gömbölyded irókrétá kinézésű mészdarabkák voltak a halomnak tömegébe vegyülve. Ezen csontváztól északra pár decziméter távolságban ugyan azon szinvonalban, egy két méter hosszú, másfél méter széles, 30 ctm. magas, öt-nyolcz centiméter vastag, fedéllel is ellátott tölgyfa-ládát találtunk csakhogy a deszka már hamu szinü és tapintatu rostokká volt szétfoszolva. Mig a környező föld kemény agyagos homok volt, addig a ládának tartalma hamu minőségű volt, a miben azonban a legszorgosabb kutatás mellett sem akadtunk hamu tapintatu földnél egyébre. Igy tehát fogalmunk sem lehetett arról, hogy eredetileg mit tartalmazhatott. Ezen csontváz alatt függélyes irányban 3 méter mélységben, ugyan azon helyzetben fekvő szétporlott másik csontvázra akadtunk, minden legkisebb sirmelléklet nélkül. A csontváz épen 2 méter hosszú, tehát igen nagy termetű emberé volt. A halom tömegében egy kis kova-kőmagon kivül egy diónyi mekkoruságu érczsalakot találtunk, tehát a halom a bronzkornál ujabb időből származik. Miután ugy a Feketehalom-nak, valamint ennek is közép magasságában - valószínűleg áldozatra szánt - csontvázra találtunk, nincs kizárva, hogy egy időtájban emeltettek. Igen érdekes a Gavától keletre két kilóméter távolságra eső Katóha

lom, melynek tövéből muzeumunk gyönyörűen diszitett cserép edényeket és dudoros bokapereczet őriz, melyek kétségen kivül a Kr.előtti évezredből származnak. Ezen a sok szántás miatt, ember emlékezet szerint is 3 méternyire lekopott, most is hat méter magas halomnak kúpjától nyugot felé pár lépésnyi távolságban mintegy 40 ctm. mélységben egy teljesen lisztporszerüvé vált, fejjel északra, lábbal délre fektetett, kinyújtóztatott csontvázat találtunk, fe-