Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

De azt már egészen biztosan tudom, hogy azon esetben, ha a két fél a kultúrháznak létesülését nem közös érdeknek tekintve limitál, más szóval abban versenyzik, hogy melyik adjon kevesebbet, 1 sz. kunyhó; ha pedig licitál,az az többet akar áldozni egyik, mint a másik, lesz ház, sőt talán még palota is, amelyet csak a nyíregyházi palota homályosíthatna el. Mióta nyugalomba vonultam, a vármegyei bizottságból kicseppenvén, ott semmi helyem, vagy szavam. A városi képviselőtestületnek tagja volnék ugyan, de miután egyéb elfoglaltságaim miatt a gyűlésekben 22 év óta részt alig vettem, súllyal ott sem birhatok. Igy tehát csak a sutból beszélek. Nem tudom, hogy a vármegye mennyivel fog ezen nagyfontosságú kultúrintézménynek létesítéséhez hozzá járulni. Valószínű, hogy mint egyik vezérvármegye, rangjához illően. Nyíregyházának hozzájárulása felől azt hallottam, hogy egyebeken kivül ingyen telket is ad, a mi nem nagy dolog, meri ezt Magy, sőt Szalmád községek is megtennék. Csakhogy ez a két község legfeljebb olyan telket adna, a mely pár száz forintnál többet nem ér. Nyíregyháza város pedig hallomásom szerint azon üres telket ajánlaná fel, a mely a Károlyi-térnek város felüli sarkán fekszik, mig a vasút felőli sarkot a pénzügyi palota ékesíti. Némelyek szerint ez a telek 10000, mások szerint 20000 forintot ér. Ezen összeget ahoz kellene esapni, a melyet a város a kultúrházra szánt, és ezen telek helyett egy olyant ajánlani fel, a melyet magánosoknak soha el nem adna és a mely hely : beknek nézete szerint a jelzett célra legalkalmasabb lenne. Ezen hely pedig a Károlyi téren létesített parkrak közepe lenne. A kultúrház a parkot, a park a kultúrházat disz és semmibe sem kerülne. A parknak szélessége, 48 lépés, a két oldalát se-