Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

37. A közműve

lődési ház kérdéséhez I. Kilencvenhárom éves korában, három év előtt megboldogult édes anyámnak volt egyszer egy kocsisa,aki már vagy husz évig szolgált nálunk, s akinek szivét csak akkor lobbantotta lángra és zavarta meg fejét a szerelem, amikor a Kapudán basa, a Kizlár aga és mi, öregek azt hóbortnak tekintettük volna; mert hát ezen sokszor végzetes betegséggel szemben, mi öregek már hála Istennek immunusokká váltunk. Egy szó, mint száz, az öreg kocsisnak szivébe markolt egy özvegy helyre menyecske, aki kiszimatolta az öregnek pár száz megtakarított váltó forintocskáját,mert hát abban a hatvan év előtti világban - bár sokkal kevésbbé mint ma - a pénzt vették el férjül, vagy feleségül, a vőlegény vagy menyasszony pedig csak ráadás volt. A kinek a jó Isten az ilyen érdekházasságoknak a megfigyelésére hosszú időt engedett, tapasztalhatta, hogy a legtöbb esetben nem azzal a boldogsággal végződnek azok, mint azt a bankó iránt meleg érdeklődéssel viseltető fél magának kipingálta. A kocsis jegyet váltott. Azok közzül akik a természettudományok iránt érdeklődnek és Darvinnak munkáit lapozgatták, csak a lelki sötétség által elhomályosított szemmel olvashatták azt, hogy az ember a majomtól származott, hanem csak azt, hogy az embernek és a majomnak közös őse volt. Ha az első felnőtt emberpár csak ugy készen pottyant volna le a paradicsomba, miért festik őket nem csak a Vatikánban de minden szent helyen köldökkel; a mi a köldök zsinórnak, tehát anyával való összefüggésnek bizonyítéka és miért van nekem épen annyi oldalbordám, mint az én kedves oldalbordámnak. A majommal nem vagyunk semmi féle sógor

ságban,vagy ko-