Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

Szabólesvármegyei kulturépület II. He engedjük magunkat az apró német városok által háttérbe szoritani. Arról vagyunk híresek a világon, hogy mi vagyunk a legvendégszeretőbb nép, a mit azonban a kultúra által kevésbé érintett őserkölcsü népeknek csaknem mindenikénél észlelhetünk. Jöjjön hozzánk bármely külföldi területnek képviselete, mi azt bálványozzuk, szinte megalázkodunk előtte. Ha azonban a hortobágyi gulyás húsnak ise kiment a szájukból és a tokaji bornak gőze elszállott, egy-kettőnek kivételével tovább is ellenünk förmednek. Szeretünk pompával tüntetni. Hiszen olyan pompás parlamenti palota sehol a földgömbön nincs mint a miénk, de olyan sincs a melyből a tulajdonos nemzetnek képviselőit olyan könynyü szerrel ki lehetne lakoltatni. Ilyen szemkápráztatással a külföldnek nem imponálunk, de igen nagy szabású kulturális intézeteinkkel, intézményeinkkel, melyek méltó elismerésben részesülnek is. Egyebek között a muzeumok azok, melyek szemmel láthatólag is a szellemi előhaladást le^L^i^^bban hirdetik és terjesztik. A muzeumok csaknem kivétel nélkül mint ős r^észeti gyűjtemények képezik a későbben több oldalúvá váló muzeumoknak csiráját. Igy volt ez Kolozsvárott, Kassán, Temesváron, Szegszárdon, Sümegen, Keszthelyen, Nagyváradon, stb. a melyekre most már méltán büszkék lehetünk. A nemes kíváncsiság vetette meg ezeknek alapját. Ezen kiváncsiság később megkövetelte, hogy a mit szétszórva látunk és alkalmas a tudományos vagy szépészeti érdeklődésnek felkeltésére egy méltó helyiségben szemlélhetővé tétessék.