Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

iaosszu barna szinü bőrdarabot, mely keskeny deszkára Tolt erősítve és amely bőrdarab a kriptából egy Báthorynak a bőréből volt kivágva és egy kőműves által beretva fenőszijjul használva. Ezen ügy a vármegye közgyűlése elé került és mint szakértő az én csekélységem lett megbízva véleményadás végett arra nézve, hogy a beretva fenő, állat vagy ember bőr-e? Több górcsővi metszeteket készítve, csak itt-ott találtam satnya haj vagy is inkább szőr tüszőket, amely körülményből kiderült, hogy ez nem szőrös állatnak a bőre hanem minden valószínűség szerint emberbőr, még pedig nem külső felületről a hol sűrűbben vannak szőrtüszők sorakozva, hanem vagy az alsó vagy a belső végtagnak felső felületéről. Ezen véleménynek alapján egy több előkelő tagból álló küldöttség lett az ügynek hely

szini-vizsgálatával megbízva. Ennek már 39 éve, tehát emlékezetem csalhat,de aligha tévedek, ha állítom, hogy ezen küldöttségben báró Vécsey József főispán, gróf Dégenfeld Gusztáv, Kállay Ödön,rKállay Emánuel, Mészáros Dániel, Somossy Ignácz, id.Bónis Sámuel ós többen is részt vettek. Igen rossz néven vették a hatósági beavatkozást,mert a presbyterium tagjai nem támogattak bennünket dacára annak,hogy báró Vécseyn, a két Kállayn és magam kivül a küldöttségnek tagjai csupa előkelő református emberek voltak; valószinüleg ezért nem vertek agyon. Ekkor már a puhafából készült uj padoknak nagy része el volt helyezve. Valamelyik nem presbiteri ember oda sandított a templomnak közepe tájára, a honnan a beretva-fenőszij került. Felbontván a helyet egy kilenc láb hosszú és hat lábnyi széles boltozott üreget találtunk, melybe egy pár lépcső vezetett. Jobbra-balra egy-egy szétrombolt koporsó volt. Az üreg tömve volt rendetlenül összehányt ember csontokkal, melyek valószinüleg a templom körüli cimeteriumból /cinterem/ kerültek és dobattak oda.