Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

lönböznek a fülecskével ellátott köpüs baltáktól, hogy ezeknél jóval nagyobbak és fülecskéjük, amelyek a könyökre hajlított nyélhez való erősítésre szolgálnak, nJncs. Ilyen nagy méretű hasonló eszközök ritkaság számba mennek. Muzeumunk három darabot őriz, de esek a köpünek pereméhez közel két átellenes lyukkal birnak, mint azt minden bronzlándzsán észlelünk: tehát minden valószínűség szerint nem könyökre hajlított, hanem egyenes nyélhez lettek erősitve.Nagyságukból és azon körülményből, hogy sarlókkal együtt találtattak azt lehet következtetni, hogy mint ásók földmüveléshez használtattak. A három közül az egyik 16 1/2 centiméter hosszú és a nyélnek megerősítésére olyan szerkezettel bir, a milyet egy múzeumban sem láttam tehát unicum számba megy. Sokan nem hisznek unicumokban, pedig minden unicum ad-, dig, mig egy második elő nem kerül. Ezen általam ásónak tartott eszköznek 11 ctm. mély és az él felé szűkülő köpüüregébe a peremtől egy centiméter mélységben kezdődőleg egy két és fél ctm. magas válaszfal van beforrasztva, mely a köpünek kerülék alakú nyilasát két egyenlő részre osztja. A köpü nyilasához közelebb eső felső széle meniszcus átmetszetü, tehát jobbról balról homorú. Az oldalforrasztás helyén egy centiméter, a középen három milliméter vastag. A válaszfalnak alsó széle egészen széles. Ezen válaszfalnak alakja és elhelyezése világot vet a nyélnek és állandó megerősitési módjára. Nyélül egy nyersen levág

ott fa szolgált, melynek a nyélbe erősitésre szolgáló vége be lett hasítva. Miután azonban a hasiték a vastag bronzválaszfalat közre nem foghatta,a hasitoknak mindkét alját le kellett faragni. Csakis igy lehetett a nyelet nagy erővel beverni. A beerőszakolt nyers - tehát még ruganyos - fa a köpünek alsó részen igyekezett előbbi térfogatát visszanycr-i" , Bolygatatlan helyzetben megszáradván, az élével lefelé '>

Ïó ék azt kihúzni nem engedte. Gyönyörű sötét fűzöld patinája va