Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

- 138 22. Muzeumunk gyarapodása Rendesen ezen czimen szoktam közölni azon leleteket, melyekkel muzeumunk pártfogói gyűjteményünket szaporítani szokták. De mint a féle vén fecsegő ember,nem tudom megállani azt, hogy a száraz ösmertetést egy kis lével fel ne ereszem.Kutya kötelességem az évnek vége felé 25 patikát megvizsgálni. Körmömre égvén a dolog, nyakrafőre végzem ezt a masina munkát, hogy az év végével a gyógyszertár vizsgálati jegyzőkönyveket beterjeszthessem. Hűségesen csinálom, de a közönségnek érdekét főképpen azzal szoktam megvédeni, hogyha velem szemben ülő gyógyszerésznek a megtaksált recepteket lediktálom és ennek a taksálásnak teljesen egyezni kell a receptre felvezetett tételekkel. *vek óta már nem találok szabálytalanságot egy gyógyszertárban sem. Egy gyógyszerész sem tudja azt, hogy mikor rontok rá. Ma a balkányi gyógyszertárba mentem spionkodni, de itt is felsültem, mert mindent rendben találtam. Szégyenletemben nem bújtam ugyan a föld alá,hanem G-aál Siek régi czimborám tanyájára rándultam ki; mint aféle gyomorhős, kiszimatoltam azt, hogy ottan nemcsak szelid disznó ölés történt, hanem Elek nevű aszódi ügyvéd fia legvadabb disznót is hozott Gödöllőről, a mely disznónak az' volt egyedüli bánata és szerencsétlensége, hogy nem 0 Felsége, hanem valaki más lőtte agyon. Szegény pára! Fucscs a dicsőségének. Mint doktor, Elek barátomnál is felsültem, mert azt hallottam, hogy beteg, pedig hát 76 éves korához mérten jó kedélyben és egészségben találtam, de nem sültem fel mint múzeumnak dajkája, mert négy darab érdekes tárgyat hoztam haza. Egy nézetem szerint igen régi, talán még bronzkorszaki, tehát mintegy 30CO éves gyürüt Ilona leánya,báró Wimmersberg Manóné ajándékozott ide, Elek barátom pedig egy ezüsttel berakott honfoglaláskori vaskengyelt, mit balkányi birto-