Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

-Ml darázskövet nem találtunk; tehát ezen réteg a vár későbbi megerősítésének bizonyítéka. A fekete föld valószínűleg a némely helyen 13 méter magas sáncztetőre a sáncz árokból került,és jóval magasabb lehetett, mint mai kopott állapotában.- A ki ezt csinálta, nagy árkolást végzett,- "fossatam magnam fecit" mint Anonymus mondja, és ha nem is emelt igen erős várat,nem "aedificavit Castrum fortissimum ex terra", de még ma is kézzel foghatólag, szemmel láthatólag hatalmasan megerősítette azt. Történelmi tény, hogy Szt.-László királyunk itt országgyűlést tartott. Az, hogy az Árpádházi királyok idejében Szabolcsvár nagyobb jelentőségű népes község vagy város lehetett, több mint valószinü, mert a mai református templom, amely a várnak keleti sánczán kivül pár száz lépésnyire fekszik, és a mely templomhoz a régi időben a várból a várnak árkán hid vezetett, mint azt az itt talált elkorhadt fahidlábak bizonyitják, kicsiny ugyan ma, de még ma élő emberek emlékezete szerint is mégegyszer olyan magas volt mint ma, és egymás felett kétsor félkör ivezetü ablakkal, tehát északról és délről egy-egy mellékhajóval is birt. Szentély záródása most is félkör alakú. Román izlésü nagy templom lehetett, amilyennek nyomaira, talán a nagy-váradit kivéve, a Tiszán innen nem akadunk. Szent Lászlót Szabolcsvezér hadi ténye és emléke fűzhette kegyelettel ezen várhoz. Anonymust, akiről még ma sincs véglegesen eldöntve az, hogy III-ik vagy IV-ik Bélának volt-e névtelen jegyzője, Borovszky Samu, Marczali Henrik és némely más történetíróink mesemondónak, más szóval képzelgőnek, megbízhatatlannak tartják, mig Rohonyi Gyula és mások kutforrásnak ösmerik el. Ujabb történetíróink között is akadnak, kik képzeletükkel világítják, vagy árnyékolják be honfoglalásunk eseményeit. Nem helyes követ dobnunk valakire olyan hibákért, melyekben talán magunk is leledzünk. A lelkiösmeretes statisztika dönő befolyással bir