Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)
\ 21. Muzeumunk gyarapodása Muzeumunk egyik legbőkezűbb Maeccenásának Kállay András főispánságának idejében és lakásában néhai Ferenczy Emil barátom mondotta, hogy a birtokában lévő Döghéről és Rozsályból került ősrégészeti és őslénytani tárgyakat nekem, illetve a szabolcsi múzeumnak szánta. Korán bekövetkezett halála miatt igéretét özvegye,báró Vay Hedvig urnő váltotta be, de aki kikötötte,hogy csak abban az esetben adja ide a tárgyakat, ha magam megyek érettük. De miután némileg olyan vagyok, mint a milyen a czigány t.i.: hogy csak akkor szeretek dolgozni, mikor éhlelkemnek nincs hova lenni, bizony én csak most szántam magamat arra, hogy a bárónőnél tiszteletemet tehessem a tárgyaknak elkérése végett. Körmömre égett a dolog, mert a vármegye közönségének ismételt kérésére a muzeumok és könyvtárak főfelügyelősége szives volt muzeumunknak szakszerű berendezésére Dr. Cserni Béla gyulafehérvári tudós tanárt segitségül küldeni, a ki különösen a római régészet terén Téglás Gáborral együtt hazánkban mai napság első rangban áll, de az ősrégészetben is teljesen otthon van. Most van tehát legfőbb ideje annak, hogy a vármegyénkben szétszórt ősrégészeti leletek muzeumunkba, mint vármegyénk őskorának egyedüli okmánytárába beilleszttethessenek. A szives vendégszerető bárónétól magammal hoztam egy őskori hosszúkás nyereg alakulag homorú és domború gabona őrlő követ a teljesen reá illő felső dörzsölő kővel, a milyen szép példányt eddig még egy múzeumban sem láttam. Két honfoglaláskori, szlávok által készitett, de ősmagyarok által használt csuprot. Az egyik egyenes,a másik hullámos harántos körben futó vonalozással diszitve és egy honfoglaláskori vasbaltát. Ezen tárgyak Ferenczy Emilnek döghei birtokán találtattak.