Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

A régi templom helyéről visszatérve, alkalmam volt a v

<*t újonnan épült oskolában gyönyörködni. Mindkettő szilárdan épült, tágas, tiszta világos tanteremmel, ttüitői lakkal és mellék épületekkel ellátva. Az egyikben már tanítanak, a má3ik pedig befejezéshez közel áll. A kissebik, a régi iskolában jeles tanítónő, az uj nagy egy tanító mutat fel jeles eredményt. A nagytiszteletü ur szives volt mindkét oskolába bevezetni. Az egyikben a gyermekek a Hymnus, a másikban a Sző- • zatnak igazán megható összhangzatos eléneklésével fogadtak bennünket; Vas Mihály áldásos működését nem csak az bizonyltja, hogy községében kifogás alá eső erkölcsű egyén alig akad, iskolája minden tekintetben például szolgálhat, de nagy tevé- , kenysóge kitalált egy módot, hogy miként lehet egy krajczár nélkül az egyházközség tagjaínak anyagi megterhelése nélkül 500 holdat venni, a melynek felesleg jövedelméből az oskolákat és templomot még jó részben térhető adósságot is rövid néhány esztendő alatt törleszteni fogják, és még ezen felől a jelenlegi szerény paplak helyett diszes parochiát fognak emelni az uj templom közelében. A birtok megvételére törlesztési kölcsönt vett fel, a melyre negyven éven át háromezer korona kamatot kell fizetni, csak hogy a parczellázott birtokért a községnek lakossai 8000 koronát fizetnek, tehát évenkint 5000 korona az egyéb hasznos és szükséges beruházásoknak fedezésére. Ilyen MÖzes tehetségű finánczminiszter kellene nekünk a ki a sziklából is forrást képes fakasztani. Csakhogy olyan segitőkre is lenne szükség, mint Mezéssy Gusztáv és a többi egyháztanács tagok. A délelőtt folyamán találkoztunk gróf Vay Gábor és neje gróf Zichy Martha úrnővel, kik a régi templom helyén talált régiségeket a paplakban megtekintették. A jóizü kedélyes ebéd alatt a közszeretet és tiszteletben álló grófi párról is megemlékezve egyszer csak nagytiszteletü urnák eddig még hallgatag