Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

2. Beregh, Zemplén és ZaboIch

vármegyéknek jelentősége

_a honfoglalásban A Szilágyi Sándor által szerkesztett "A magyar nemzet története" czimü nagy terjedelmű jeles műben: "A vezérek kora és a királyság megalapítása" felirattal ellátott részletet- Marczali Henrik irta. Itt ott történelmi forrásokat is idéz. Sok esetben a- , zonban állításai subjectiv. nézeteknek látszanak-. Ha akarom hiszem, ha akarom nem hiszem. Felemlíti a krónikákat, melyeket mondai jelleggel ruház fel; de elfogadja ezeknek alapján történelmi igazságul azt, hogy Szvatopluknak atyja Maroth Pannóniában székelt, tehát Béla király jegyzőjének Marót nevű bihari fejedelme a képzelet szüleménye. Azt is elfogadja a krónikától, hogy a magyarok Erdélyen át tették meg honfoglaló utjókat, nem pedig a vereczkei szoroson Munkácsnak, mint ahogy azt Anonymus állítja. Alapos történelmi mű csak az lehet, amelyeknek minden állitásai, mindenki által megtekinthető okmányokkal vannak beigazolva, a képzelődés kizárásával. « A történet irók, - tehát ezek között Marczali Henrik és Borovszky Samu is - bírósági fórumokhoz hasonlitanak,melyek Ítéletüket okiratokból meritik, de amely azonoa okiratokból a törvényszék, királyi tábla, hétszemélyes tábla gyakraa lényegesen eltérő nézetre jutnak, de amely fórumoknak jóhiszeműségében senki nem kételkedik. Történet tudós nem lévén, nem érzem magamat hivatottnak arra, hogy Marczali urnák emiitett állításaival szemben okmányilag igazolt ellenvetéseket és a sárga földig letiport mesemondónak bélyegzett Anonymist védhessem. Marczali tagadja, hogy őseink Munkácson át jöttek mai ( hazánkba* hanem határozottan azt állitja értekezésének 104- I ik lapján, hogy "Látjuk tehát /de e sorok irója nem látja /, hogy az Ájmrijmoa elbeszélése a magyarok bejöveteléről, Sus-