Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)
Nyilt levél Görömbey Péter ev.ref.főesperes barátomhoz vÉdes Péterem! Több hétig tartó kinos betegségemből lábbadozva megszakított soraimat csak most vagyok képes folytatni. Levelem ott szakadt félbe, a hol megemlítettem azt, hogy Szabolcsban eddig bronzöntő mintákat nem találtunk daczára annak, hogy számos - többnyire cserépedényekben talált fészek-leleteinkben együtt találjuk az újonnan öntött, még használatban nem vett ; használt , de még teljesen ép; töredezett - tehát már elhasznált - bronztárgyakat; valamint igen sok bronzrögöt, bizonyságául annak, hogy ezen leletek bronzöntőmesterek elrejtett kincsei voltak, melyeknek tulajdonosai vagy elpusztultak, vagy rejtek helyeiket meg nem találtak, és csak most a földnek mélyebbre ható müvelésével vetődnek vagyonuk felszinre. Ha nincsenek is öntő-mintáink, de van egy agyagöntő kemencze töredékünk a rakamazi őstelepről, graphytos agyag olvasztó tégelyünk Nyíregyházáról és Kisvárda vidékéről, melyeknek külső felületén a kicsorgott bronzot most is oda tapadva találjuk, a milyenek a dunántúli muzeumokban nincsenek és legalább is azt bizonyítják, hogy bronztárgyaink itthon készültek. Nehogy üres dicsekvésnek tűnjék fel azon állitás,hogy bronzleletekben hazánkban Szabolcsvármegy a leggazdagabb, most fényképezem összes bronzleletünket, hogy hálából egy-egy példányt megküldhessek azon dunántúli muzeumoknak, melyekben gyönyörködni alkalmam volt. Bár szerencsém lehetne gyűjteményünket az illető előzékeny őr uraknak bemutatni. A Krisztus előtti évezred második felére helyezett u. n. La Téne culturperiodusokból származó lelh el yeknek számát tekintve, Szabolcsvármegye talán az egész világon a leggazdagabb. Magának Nyiregyházának belterületén hat külön álló,ezen
