Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

tatáskópen/ resztvettek a Bessenyei szobor-leleplezés vendégei is, holott pedig annak a régiség! gyűjteménynek, ahogy ma a vármegye protektorátusa alatt, mint intézmény szervezve van, az örök és igaz tanító történelem tudomány szempontjából nagy jelentősége van. A Bessenyei-szobor, hogy ott áll immár Szabolcsvármegye szókvárosának főterén, fényes tanúbizonysága kegyeletünknek és áldozatkészségünknek. Es annak az érczszobornak, hiába öntötte bele lelke ihletét a müvósz, hogy -rendeltetése szerint- tanítson ós lelkesítsen, szüksége volt arra a fényes ünnepre, amelyet leleplezésére szenteltünk. Az a szobor most már él. Bs élni fog. Lelkesíteni és tanítani ezután is, utánunk következő generációkat. A nemes rozsda, mely ellepi majd, olyan, mint a ráncz a vén ember homlokán: tisztelet gerjesztő, aert történelmet jelent. A mi vármegyei régiség! muzeumunk folyton fejlődő és gyarapodó kulturális intézmény. Azok a kőbalták, bronz és vaskardok, sarkantyúk, urnák, edények, pánczélok és a többi, mindannyija innen Szabolcsvármegye földéből kerülve napfényre, nem csak dokumentumok ősrégi történelmünkhöz, de -együtt, mint gyűjtemény- kell, hogy hatalmas kulturális intézményt alkossanak. Kallós Ede, a Bessenyei-szobor alkotója, megnézvén muzeumunkat, annak honfoglaláskori gazdag gyűjteményéből nagyon sok rajzot vett föl - mintául jövendőbeli alkotásaihoz, hamisítatlan magyar motivumokul. S amiről ma olyan sokat beszélnek ós írnak, s amit Bessenyei-ünneplésünk illustris szónoka: Beöthy Zsolt olyan klassikus szépségű és tökéletességű szavakban hirdetett, a nemzeti műveltségről - tudományban, Írásban,mesterségben: nos, hát ez a mi régiségi muzeumunk, amelynek "ócska

H tárgyait talán súlyuk és kurrens anyagértékük szerint