Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

18. A VÁRMEGYEI MÚZEUM GYARAPODÁSA. Muzeumunk: a napokban érdekes lelettel gyarapodott, mely Fekete János napkori munkásnak köszönhető, aki f. év november hó közepe táján a napkori Ludas-tó szőlőben rigolirozás közben mintegy egy méter mélységben egy cserépedényre bukkant, a melynek 20 darab kisebb nagyobb töredéke -összesen 2.55 gramm- birtokomban van. Az edény megtalálásakor még ép volt, de a felszínre már izre porrá tőrre került. Képzelhető legdurvább fazekas mü, tossz gyurmából, nem korongon készült, falazata átlag másfél czentiméter vastag, a szabad tűznél kiégetve külseje élénkebb, belseje sötétebb vöröses szinü, mig a két felület közötti közép rész fekete és az egész mállékony. A mennyire a hiányos töredékekből meghatározni lehet, fenekének átmérője 14 cm. volt, én széle eltompulva megy át az oldalrészbe. Hasa öblének legnagyobb átmérője meg nem határozható, de élesen nem szögellett ki, s gyenge hajlásban hajlott a szűkebb perem felé, amely alatt mintegy 3 czentimétemyire, a peren szólénél 2-3 ezentlnétérrel kisebb átmérőjű nyakat képezett. Közvetlen az edénynek nyaka alatt harántul ellapitott 2 és fél czentiméter haránt hosszúságú 1 és fél cm. vastag, 1 centiméternyire kiálló csecs-nyujtványok voltak. Ilyen csücsök két töredéken észlelhető, de azt hiszem, hogy 3 T

agy 4 volt az ép edényen. Az edénynek külső felülete ugy látszik, mintha minden rend nélkül vékony fűszálaknak lenyomatait mutatná. A kemecsei két rendbeli, turai, bogdányi, piricsei, bakai, bulyi ós több bronz leleteink mind ilyen edényekben elrejtve találtattak, csakhogy egyik edénynek falazata némileg simább, mint a másiké, egy szóval olyan durva müvek} amelyek a kőkorszakra vallanának, ha nem a bronzkorszak virágzásának idejéből származó tárgyak szabnák ueg korát.