Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

nem közönséges állású ember, hanem nagy tekintélynek örvendő hatalmas egyén, - valamelyik honfoglaló vezér, lehet hogy talán épen Szabolcs vagy Thaaa lett örök nyugalomra helyeeve. Szóle8 Magyarországon egyetlen halom sincs, melynek megásása oly biztos nyomon indult volna meg, mint a karászi Gara halomé; mert 1894-ben Okolicsányi Menyhért baráton caak ugy találomra hatolt a halomnak közepetájára éa az ott egy kis rakáson talált gyér lelet alapján kétségtelenül bebizonyult az, hogy a halom egy honfoglaláskori hatalmas egyénnek földből emelt mausoleumának tekintendő. Miután ez alkalommal csupán lőcsontok kerültek napfényre, emberi csontoknak pedig nyomára sem akadtak és miután nincs ösmerve olyan air, melybe csupán lovat temettek volna el honfoglaló őseink, fel kellett tételeznünk azt, hogy az emberi csontváz és annak fegyverzete, diaztárgyai éa egyéb airmellékletei megbolygatva nem lettek, annál ia inkább, mert Okolicsányi Menyhért a ló fejét megtalálván, a kutatáat csak lefelé hatolva, de oldalt nem folytatta. Okolicsányi Menyhért, dr. Farka3 Balázs, Vay Péter, Jármy Elek és saját felügyeletem mellett azon pont körül, a hol a lófej ós egyéb tárgyak találtattak, 12 napszámossal egy méter szóles és 3 méter mély árkot húzattunk, mely egy minden irányban 5 méter széles földtömböt határolt, tudván azt, hogy az emberi csontváz mindig közvetlen a ló csontváz mellett keresendő, tehát a meghagyott négyszögű tömbben található. Az 1894-ki megásáskor a ló csontok a már akkor lekopott domb közepe alatt két méter mélységben találtattak. A mostani ásáskor ismét két méter mélységig még mindenütt kisebb nagyobb tömegekben vegyült, tehát hordott sárga ós fekete földből felhalmozott rétegben dolgoztunk. Ezen alól egy méter mélységben bolygatatlan sárga homokot találván, a czéltalan lej ebb hatolással felhagytunk. Az árok által határolt négyszögű földtömeget