Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

ADATOK A SZAB,LCSMEGÏEI ÔSEALSfôKKÔI. /Vége./ A két előbbihez hasonló nagyobb szabású dombot 1693. év május havában ásattam meg, amely a Kagy-Kállő város kötelékéhez tartozó Csáazárazálláa pusztán fekszik, fél kilométer távolságban délre a Nyiry Perencs ur tanyájának belterületén, egymásnak közvetlen közelében levő három halomtói. Ezen magában álló nagy halmot, az apróbb hármas halomtól való közelsége miatt a nép szintén hármas halomnak nevezte el. Mi volt az eredeti neve, nem tudni. A halom aik talajból emelkedik ki, letompított kup alakú, teljesen ép, és mintegy 50 méter alap átmérőjű. Ezen halmot felölről lefelé hatoló, négyszögű aknával ásattam meg, melynek oldalai a felületen mintegy 10 aéter hosszúak voltak, és hat méter mélységben a sirnak fenekén 5 méterre szűkültek. Ezen sirhaloa azelőtt megbontva nem volt, mert a különböző homokos agyagtömbök egyforma nagyságúak, és kemények voltak. A hat méter magas halomnak 3 méternyi mélységében egy kinyújtóztatott -hanyatt, és fejjel nyugotnak, lábbal keletnek fekvő- emberi csontvázra akadtam, amelynek közvetlen közelében emberi készítménynek nyomai nem voltak. Feltűnő volt azonban, hogy ezen csontváz körül minden irányban mintegy 2 méternyi távolságban -de azon kivül nem- borsónyi, kis diónyi, gömbölyded, irókréta darabkák voltak sürün, minden rend nélkül szétszórva. Ezen csontvázzal egy színvonalban, pár decziméter távolságban, észak felé egy mintegy tiz czentiméter vas-