Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

A kardnak felületét bársonyszerü -pár miliméter vastag- fekete lepedék borította, mely a kard-hüvelynek bőr, vagy más anyagból készült korhadéka lehetett. Ezea hüvelynek, tehát a kard hegyén is tul két mintegy 7 milliméter átmérőjű vékony ezüst lemezből készült korong találtatott, melyet egy ujjnyi vastagságú, külső kerületén rovatolt, belső kerületén roses, a kcrongok kerületének megfelelőleg kerekre hajlított, üres, ezüstcső foglalta össze, ÂZ alsó korongon diszitésn^k nyoma nem látszott. A felső korong, mely az előbbivel együtt sikban feküdt a karddal, némileg babérkoszorúhoz hasonló, de alig látható aranyozott diszitéssel volt ellátva, középen egy.két centiméter hosszú, pár milliméter vastag, fényesre csiszolt kerülék alakú metszés nélküli ónix kővel. Ezen tárgyakon kivül cserépdarabokat szedtem fel, melyeken -kiszáradásuk után lekefélve- diszitéseket észleltem, és mozaikszerüleg összeragasztva, a paksihoz hasonló, nagy csésze alakú, vékonyfalazatu, keskeny talpú, a terrasigillátákkal rokon edény állott elő, de felülete fényezett nem volt. A perem alatt úgynevezett ökörszem diszités futott körül, ez alatt pedig elmosódott, rendnélküli petytyes guirland, mely talán csillagokat vagy napokat akart ábrázolni. Ez edény koráról dr. Rómer Flóris ur véleményt nem nyilvánított, de pár évvel a lelet után Berlinben a "Norddeutsche Alterthümer" gyűjteményben egy hasonló edényt láttam, melyet Iáainzban Krisztus utáni ötödik századból származó érmekkel együtt találtak, tehát azon korból, mikor hazánk területét hunok uralták. A lényeges különbség a két edény közt azonban az, hogy a Mainzban talált edény domborúan, a geszterédi pedig homoruan volt diszitve; tehát a geszterédi edény egy rónainak barbár utánzata.