Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

ve, poharat ürítettünk, és innen egyenesen a Szent László által, vagy már előbb alapított templomba mentünk, méltóan fejezni be a napot. A szentélyben emelt choruson, a mely tájra szent királyunk is gyakran függesztette tekintetét, a jeles kántor-tanitó vezetése alatt, -kinek nevét sajnálatomra megtudakozni elfelejtettem- mintegy 30 mindkét nemű gyermek a szózatot, hymnust és egy egyházi éneket adtak e10 olyan érzéssel, összhangzattal, mely mindnyájunkat meghatott, és a mely éneknek kritikája abból állott, hogy kivétel nélkül mindnyájunknak arczán könnyek peregtek, bizonyságául annak is, hogy Szabolcs vezér lelkületének egy része még most is lakozik bennünk. Én részemről, és talán a többi társaim is Szabolcs vezért és Szent Lászlót véltem a chorus felett lebegni. A templomból mélyen meghatottan Tomory lelkész ur kastélyszerű lakására mentünk, melyet boldog emlékű Mudrány András ur hagyott az egyháznak, ós a melynek főtermében az első sortól az utolsóig Vörösmarty szózata arany betűkkel van márvány táblára vésve, ós a mely épület szobáinak födólzetére honszerzőink, nagy királyaink, ós szabadság hőseinknek arczkópei tartják fent az adományozónak hazafiúi érzületét. Valószínű, hogy az emlékoszlop leleplezése alkalmával számosan fognak a szenthelyen megjelenve, hazafiúi adójukat leróni. Nyíregyháza, 1897. április 23-án. Dr. Jósa András. Megjelent: Nyirvidók, XVIII. évfolyam, 17. szám. liyiregybáza, 1897. április 25-ón. 2-3. lap.