Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

hát ezen harangot Bocflkmy által vidékünkre a Bánátból telepített szerbek hozhatták. Ezek után azon tiazteletteljea kéréssel fordulok vármegyénk bármilyen felekezetű lelkéazeihes, bogy szivsskedjenek harangjaikat megtekinteni, és ha ások régibb származásúaknak látásának, a harangok aéreteit /magasságát, BSádájának átmérőjét, alakját, fogantyúját, ütőjének alakját, esetleg súlyát, netalán beméretés ssáraasását, egyéb diszitőaét sat. sat. leírni és Telén közölni, hogy ast közzé téve, az öamert

etesnek egy-egy példányával ssolgálhssssk. A régi irásu köriratok aegfejtéee legblsto3abban a lepacakolásokből történhetik. Mentül puhább koalas itatóa papírszalagot kell vágni, valamivel szélesebbre mint a körirat. Meg kell nedvesíteni igen kevés keaényitÓ, vagy arábiai gummi oldattal vegyített vízzel. As eként megnedvesített papirt több rétegben kell venni, és nea szabad aegssáritani, hanen azon nedvesen kell a köriratra feltenni, s madzaggal gyengén a harangra kötni, hogy magától le ne essék. Ezután kefével addig kell reá ütögetni, míg a papír a betűk közötti mélyedésekbe be nem hatolt. A pacakolatot a harangon meg kell hagyni száradni, és csak azután levenni. Jő less a lepacskclandó részt gyengén áztatott olajos ruhával előbb megtörölni, hogy a papiroa oda ne ragadjon. Azon templomok, melyek gőth Ízlésűek és a melyeket könnyen fellehet ösmerni abból, hogy szentélyük nyugatnak, ajtajuk keletre feküsznek, tagozott táaoazlopokkal bírnak, ablakuk csúcsívesek s a déli oldalon vannak, szentélyük non ivalakzatuak, hanen ha ki egészítenénk, hat vagy nyolcz szögletüek, a 14-ik vagy 15-ik századból származnak. A kerekded szentélyüek román ízlésre vallanak és régebbiek. Az ilyen templomokban többnyire nagy oulturbeosü falfestések vannak, melyeket sokszori meszelés fed éa aentett aeg a végenyészettől. Igen kérem a figyelmet ezen körülményekre la