Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

verték a hordó fenekét, aondTán: hadd jusson a földnek Is a jóból. Történetesen arra negy a biró kutyája, ast elő hivják s egy akkor talált a legalább 100 irtot érő oeattot, egy fém tükör és egy gyűrűre1 együtt a kutya nyakába akasztották a 8zárakkal: hadd jusson a kutyának is valami. Későbben a csendőrök esen ékssert megtalálván két hétig nyoaosták a kubikosokat, hogy a lelet helyét aegkérdessék, azonban eredménytelenül. Találtak ott aégis egy aeglehetőe aekkoraságu ládának lenyomatát, de hogy hóra lett as eredeti, nem sikerült kipuhatolni; lehetséges as ia, hogy külföldre került. Ss a népvándorlás korából való III.-IV. ssásadbeli kínos. Itt ran egy másik, de a sok loa közt nea találom meg. /Derültség./ A német régőszek köztudomás szerint kő-, bronz és raskorazakot különböztetnek meg; es megállhat Németországon, de nálunk nen. Ennek bebizonyítására felemiitea ast, hogy a rakaaazi ős telepen kiásott törmelékek között kőbaltákat, obssidlánből készült késeket, különböző korra mutató caerép edényeket, bronz és raskorszakbeli tárgyakat, nea rétegeket alkotra mint a külföldön, egymás felett, hanem össszevegyülre találtak, annak bizonyítékául, hogy a Szabolcsmegyébe özönlött kőkorszakbeli emberek rörid idő alatt elsajátítván a culturát, átváltoztak bronz-, majd raskorszakbeli emberekké. Nálunk tehát nea az a lassú fejlődés észlelhető, mint külföldön, mégis azt mondják, hogy nekik köszönhetjük cultúránkat. üj-Gu

ineában most is vannak kőkorszakbeli emberek. Dr. Finscfa itt hóditó utat tett, mint párduczos Árpádunk, s leszúrván kardját, zászlót tűzött a helyre, lefoglalván a maga részére észak-nyugati partját, s nőmet tartománynak declarálván. 0 állítja, hogy a kapott rasat nagyon kezdik ott használni, de azért jobban szeretik régi kobaltáikat. Ezekkel, melyek közül magam ia többet mutathatok fel, olyan eszközöket készítettek, hogy vassal sem lehet külön-