Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

S hogy csakugyan laktak emberek i«y ira egünkön, annak a talált eszközökön kivül bizonyítékát képesik a czölöpépitmények. Ezeknek nyomait nálunk is több helyen találták, de főképen Svájcéban igen soknak; az emberek ugyanis, hogy magukat a vadállatok támadásai ellen védelmezzék, mert még akkor manlicher fegyverek nem voltak, a falukat tavakra épitették, hatalmas czölöpöket verve le, hogy igy mintegy elszigetelve legyenek. S ha azután vagy azért, mert más helyen kedvezőbb életviszonyok közé juthattak, vagy mert talán veszélyéének tartották az ott maradást, elköltöztek, a czölöpépitmőnyek lesiilyedtek évszázadok múlva a tó fenekére, mellettök azonban gabonát, búzát, kölest s más ilyesnemüt találtak, ami elárulta az emberlakta helyet. Ezen czölöpépitmények mellett bronztárgyakat még nem találtak s igy nyilvánvaló, hogy kőkorszakból erednek. Mindezen talált veteményékből is kiviláglik, hogy már a kőkorszakban az emberek földaivelóssel foglalkoztak. Nagyon valószínű, hogy még ekkor csak faeszközöket használtak, bár líómer azt állítja, hogy keményebb talajnál kőbaltákat alkalmaztak. Később a bronzkorszakban már fejlettebb eszközöket találunk, nevezetesen sarlókat, de ásónak még akkor eines nyoma; tudomásom azerint csak az én birtokomban van 2 ásó, melyekről gyanítom, hogy földművelő eszközök lehettek, de biztosan nem állithatom; ugyanezekről as) archeológiai értesitő legutolsó azámában közlemény is jelent meg tőlen /éljenzés, tetszés/. Hogy mely időben lép fel Szabolcsaegyében az ember először, azt biztosan állítani nem lehet. Vozainszky Mór tudós prépost terjedelmes munkát irt, a melyben bebizonyította, hogy Kr.e. 17 századdal

, de bizonyára sokkal előbb is, már voltak emberek Magyar

orszagon, de különösen Sza bolcsaegyében

. S csakugyan csontokat ástak ki, a melyeknek azája előtt 5-6 edény volt, bizonyítékául annak, hogy vállá-