Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

körül csak elvétre található - egyetmást elmondok. /Halljuk, halljuk!/ Kijelentés ez alkalommal, hogy nem felolvasást tartok, mert arra idom nincs, hogy a régészet körébe vagó ismereteimet leírjam s azután felolvassa*, hanem értekezést mondok

. Avval kézien tehát, hogy bold. Rudolf trónörökös egy könyvsorozatot indított meg; Az Osztrák-magyar monarchia írásban és képekben. 3z alkalommal megbízták Tóvölgyi Tituszt, hogy írjon valamit a nyírről; ugy látszik azonban, hogy ezen kétségkivül tudós férfiúnak a Nyírségre, specsiâiiter a nyirre vonatkozó ismeretei abban culmináltak , hogy ott igen jó virgács terem; keserves emlékemben marad s bosszankodom is érte, hogy ezen tejben - vajban bővelkedő Nyirségünkről csak annyit tudnak, hogy igen jó virgács termő hely. Azután Szivet- Gézára hízták az ismertetést, s ezen ur müve szerint már kisné többet tudnak rólunk. Nüdőn 1865-ban országos inség volt, aZ alföldiek oda hagyván házaikat, az óhenhalást kikerülendők, ide jöttek, ahol nincs több mint "szél, füst, por és semmi más." /Tetszés./ Ugy látszik dZ ős emberek informátió nélkül is felismerték Nyírségünkön a termékeny talajt s belátták, hogy itt legkönnyebben megtalálhatják a megélhetés feltételeit, s mivel kevesebb igényeik voltak mint nekünk, kényelmesen éldegéltek. Engedjék meg, hogy ki fejtsem, miért kellett a nyírnek elsőnek lenni, hogy az ősemberek a megélhetés feltételeit itt találják meg. /Halljuk, halljuk./ Áldott nagy iAagyar-alföldünket -melyről már honalapító Árpádunk mondta, midőn Szerencs mellett tábort ütött s a hegyről végig tekintett az előtte elterülő óriási síkságon, hogy e tejben^ vajban bővelkedő országot meghódítja népének- sok-sok évezreddel időszámításunk előtt tenger boritá. Szerbiából Oláhország felé húzódva 600 öl szélességben terült el az impozáns Vaskapu, őzen óriási szikla hegyláncz, melynek gneiszanyaga évezredek alatt a viz hullámai