Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

3. LEVEL A SZERKESZTŐHÖZ. Kedves Szerkesztőm! Minden culturalis mozgalom örvendetes jelenrég, különösen vidékünkön, a honnan régebben csak a kállai hóhérról, kállai kettősről, és a nyiri pajkosokról zengett a nóta. Jókai regénybe valónak tartotta a vendégfogadást, pedig az nálunk még nem is nagyon régi divat. Vagy 25 év előtt, süldő doktor koromban, Kallóból Vaján át kellett Szálkára utaznom. Ménesem két gebéből állván, Vaján ozsonnát kértek; betérvén a Hotel centrálba, a fürtös hotellé ugy az állást, mint a korcsmát bezárta az orrom előtt azon kijelentéssel, hogy a tulajdonos, - volt kedves Alispánunknak nagynénje, Vay Dienesné azon kikötéssel adta bérbe a regálé jogot, ha tisztességes kinézetű uri embert be nem fogad, hanem küldi a kastélyba lovastól, kocsistól, és mindenestől. Az előtt nem volt még alkalmam a régi magyar uri, de igazán uri, - asszony-urat ösmerni. De mikor szerénykedve elébe léptem, épen olyan iskolásgyerek módjára állottam meg előtte, mint bárki, lett legyen az vele rokonsági vagy ösmeretsógi viszonyban. Nem ösmertem senkit, ki szeretettel, tisztelettel, sőt hódolattal ne viseltetett volna iránta. Patriarchális volt mozdulatában, tetteiben, minden viselkedésében. Rendkívül szigorú volt tekintete, de nem lelkülete, mikor először szeme elé kerültem legifjabb cselédje is már husz évig szolgálta. Fájdalom már most is őslényeknek kell a Nyirben az ilyen alakokat tekintenünk, Zoltán Károly, Zoltán Miklós és Gencsy Károlyal és több másokkal együtt, kik előtt csak a minden melléktekintet nélküli hazafiság lebegett. A közösügy örömei sirba vitték a patriarchális tlakokat; ujkorszakba lökődtünk. Nem fúlunk most már zsírunkba, de lehet, hogy bele fognak fúlni azok, kik azt kir