Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei.(Jósa András Múzeum Kiadványai 2. Budapest, 1958)

Sarkantyut nem viseltek. A kard igen becses lehetett; takarékoskodtak vele, mert 11 loras sirban csak három mellett akadtunk igen szétrozsdásodott kardra, melyet baloldalon viseltek. Sgyik csontváz kivont kardját hegyével felfelé jobb kezében tartotta. Czomb közepéig érő zekét viseltek, melyeknek alja és ujjainak vége bőrrel volt szegélyezve, ós erre rosz ezüstből készült diszitések voltak akiázva. A zekére egy vagy két sorban ritkásan elhelyezett pityke volt varrva. A süvegnek peremére sürün háromszögű papirvókonyságu ezüst lemezkék voltak varrva. Az ijjak majdnem olyan hosszúak voltak, mint az ember maga, és jobb oldalra hosszában elhelyezve. A tűzszerszámot diszes ezüst lemezzel boritott tarsolyban a bal czombon viselték. Nyilaik falevél alakúak voltak, ós nem voltak köpüvel ellátva, hanem a nyílvesszőbe bele lettek szúrva. Azért igen kérem azokat, a kik esetleg ilyen sirokra bukkannak, legyenek szivesek minden aprólékosnak látszó körülményt feljegyezni, hogy igy helyes következtetést lehessen esetleg vonni őslakóink viseletéről, szokásaikról, és egyéb sajátságaikról, vagy pedig engemet értesíteni, hogy a bontás az én részvételemmel történnék meg. Különösen a községi jegyző és lelkész urakat, -a kik népünkkel állásuknál fogva leginkább órintkeznekkérem fel arra, hogy a tudomásukra jutott leleteket megszerezni szíveskedjenek. A kiadásokat, bele értve a csomagolás és posta költséget is muzeumunk részéről szívesen megtérítem és kérem az esetleges küldeményt bérmentetlenül adni postára. A találónak nem csak az anyagi értékét térítem meg, de a leletnek müértékét is köszönettel meg adom. Nyíregyháza, 1900. február 2-án, Dr. Jósa András.